11. rész: Ki lehet ő?

*vasárnap*

*Ashley szemszöge*
- Szeretlek - simogatta az arcom Harry.
- Én is szeretlek - és egy puszit akartam nyomtam a szájára, de csók lett belőle. Hosszú, érzelmes csók.
A csókunk után Harry azonnal kikelt mellőlem az ágyból, meg fogta a kezem és elkezdett húzni.
- Hova megyünk? - kérdeztem érdeklődve.
- A Devil kocsmába.
Imádom, azt a helyet. Leértünk a lépcsőn.
- Elmentünk - kiabálta H.
- És hova? - halottam halkan Louis hangját, de egyikőnk se válaszolt neki.
Kiértünk az utcára. Harry keze a derekamon pihent, ami néha-néha lecsúszott a fenekemre és úgy sétáltunk az utcán. Az emberek megnéztek minket, de egyik férfi se mert sokáig bámulni. Mert tudták, hogy én most már Harry Styles barátnője vagyok. És ezt én nem tagadom, én vagyok a legboldogabb, aki ezt kimondhatja. A város sötét negyedében az egyik bolt mögött található a kocsma. Lassan meg érkeztünk. Bementünk. Harry ment elől utána én, egész végig fogtuk egymás kezét. 

Leültünk az egyik asztalhoz. Körbe néztem és láttam, hogy itt van Travis valami szőke csajjal, meg Carl is itt van. Harry közel húzódott hozzám, az egyik kezét a derekamra tette a másikkal csettintet a pincérnek.
- Mit hozhatok? - pincér.
- Egy sört. Te mit kérsz, cica?
- Jó lesz egy pohár Cola - válaszoltam.
- Ennyi? - pincér.
- Igen. De aztán gyorsan hozd - fenyegetőzött Harry.

- Nem tudom elhinni, hogy ezt bármikor megcsinálhatom - és megcsókolt.
- Pedig hidd csak el - és odabújtam a mellkasához, ő meg egy puszit nyomott a fejemre.
A pincér hozta a rendelésünket. Mi megittuk.
- Itt várj meg - állt fel mellőlem Hazza.
Odament a karaoke géphez. Jézusom ez karaokézni fog.
- Ezt a számot Ashley-nek küldöm.
Megszólalt a zene és elkezdett énekelni a gyönyörű szép hangján:

http://www.youtube.com/watch?v=8o003DcMH3k 
/One Direction - Truly, madly, deeply/
"Alszok, vagy ébren vagyok, vagy valahol a kettő között?
Nem tudom elhinni, hogy hazugság, hogy itt vagy mellettem
Vagy csak álmodtam, hogy mi
összetartozunk?
Úgy, mint az ágak a fához, vagy a gallyak a szőlőhöz?

Vagy, mint minden nap, héten, hónapban próbáltam lopni egy csókot tőled
És minden álmatlan éjszakán, mikor ezt képzeltem
Én voltam a legesélytelenebb, aki végül megkapta a lányt
És nem szégyellem el mondani a világnak

Valóban, őrülten, mélyen ilyen vagyok én
Teljesen ostoba
És valahogy áttörtél a falaimon
Kicsim, azt mondják, hogy mindig velem leszel
Igazán, őrülten, őrülten mélyen szerelmes vagyok beléd
Szerelmes vagyok beléd

Kávét és müzlit viszek neked az ágyba
És felébreszteni minden szóval, amit még nem mondtam?
Egy bemutatón kell kimutatnom, hogy hogyan érzek
Vagy tennem kéne valamit, mi nem volt olyan nagy ügy?

Bárcsak meg tudnám örökíteni ezt a
pillanatot
Mert itt van a tragikus igazság, ha nem érzed ugyan azt
Szívem válik ketté, ha valaki a nevedet
mondja

Valóban, őrülten, mélyen ilyen vagyok én
Teljesen ostoba
És valahogy áttörtél a falaimon
Kicsim, azt mondják, hogy mindig velem leszel
Igazán, őrülten, őrülten mélyen szerelmes vagyok beléd

Remélem, hogy nem vagyok áldozat
Reméled, hogy nem kelsz fel és nem távozol
Nem azt jelenti, hogy sokat jelentesz nekem
De számomra ez mindent jelent, mindent

Valóban, őrülten, mélyen ilyen vagyok én
Teljesen ostoba
És valahogy áttörtél a falaimon
Kicsim, azt mondják, hogy mindig velem leszel
Igazán, őrülten, őrülten mélyen szerelmes vagyok beléd
Szerelmes vagyok beléd"


Harry miután el énekelte a dalt odajött hozzám. Én egyből megöleltem.
- Gyönyörű volt. Senki se csinált ilyet még nekem, te vagy az első - és megcsókoltam.

- Örülök, hogy tetszett - adott egy puszit az arcomra.
- Nagyon szép volt. Most Harry bemutatta, hogy milyen érzelmes egy pöcs - jött hozzánk Travis tapsolva.
- Neki legalább vannak érzései nem úgy, mint neked - álltam ki Hazza mellett.
Harry megfogta a kezem és kimentünk a kocsmából.
- Utálom Travis-t - mondtam.
- Ne aggódj, én is.
Elkezdtünk sétálni, mikor megláttam egy cukrászdát.
- Menjünk együnk tortát - és el mosolyodtam.
- Rendben, úgyse tudnék neked nemet mondani.
Oda sétáltunk. Bementünk az üzletbe, majd a pulthoz sétáltunk.
- Mit parancsolnak? - kérdezte egy fiatal lány.
- Azt a tortát szeretnénk - mutattam egy piros, szívecske alakú tortára.
- Azonnal hozom.
- Pont szívecske alakú? - suttogta Harry a fülembe, aki mögöttem áll.
- Igen - és közben a bal kezével babráltam.
- Tessék, itt van - adta át a lány.
Harry kifizette, majd leültünk az egyik asztalhoz. Felvágtam a tortát és mind a kettőnk tányérjára raktam egy-egy szeletet. Elkezdtünk enni. Harry egy falatot a számba rakott és óvatosan, lassan húzta ki a villát.
- Olyan szexuálisan tudsz enni.
Én csak egy mosolyt ejtettem és ettem tovább.
- Valami van az arcodon, mindjárt leszedem - odahajolt hozzám és egy torta darabot az arcomra nyomott.
Én egyből letöröltem.
- Tehát így játszunk? - és én is az arcába nyomtam egy darabot.
Már tiszta tortás volt a fejünk, majd lemostuk és indultunk haza.

- Nem fura, hogy le van kapcsolva minden villany? - kérdezzem a ház előtt.
- Kehet, hogy elmentek valahova.
- Igazad van.
Bementünk a házba. Fel-le nyomogatom a villanykapcsolót, de semmi.
- Harry, nincs áram.
- Biztos lement a biztosíték. Lemegyek a pincébe és visszakapcsolom - és elindult.
Én meg itt maradtam a sötétben, csak az ablaknál volt néni fény. Ekkor valami zörgést hallottam az emeltről. Kitapogattam, hogy hol a lépcső és szép lassan felmentem. Harry se jött még vissza, sötét van...félek. Inkább bemegyek a szobámba a fegyveremért, ha az nálam van biztonságban érzem magam. Lassan lépkedtem el a szobáig, kinyitottam az ajtót és beléptem. Az ablakon beszűrődött fény Liam ágyát világította meg...ahol egy kapucnis srác ült. Egyből rám kapta a tekintetét.
- Ashley? - hallottam Louis hangját.
Hátra néztem és mire visszafordultam a srác eltűnt... Nyitva volt az ablak, biztos ott ment ki. Sejtésem sincs, hogy kilehetett. Visszajött az áram is... Ekkor láttam, hogy Liam ágyán van egy cetli. Gyors odamentem és elolvastam: "Amit megtehetsz ma, ne halazd holnapra, hisz nem tudod, mit hoz a másnap." Ez az idézet állt a cetlin.
* 3 órával ezelőtt *
Louis szemszöge:
- Elmentünk! - kiabálta Harry.
- És hova? - kérdeztem, de nem kaptam rá választ.
Örülök, hogy végre összejöttek...itt volt már az ideje.
- Mizu haver? - pattant le mellém Liam.
- Semmi. Ashley és Harry elmentek... Csinálni kéne valamit - válaszoltam.
- Mi lenne, ha áthívnánk a csajokat?
- Jó ötlet - mentem bele.
Elővettem a telefonomat és egyből tárcsáztam Eleanor-t.
- Szia, Louis! - szólt bele az édes hangján.
- Szia, Eleanor! Nincs kedved átjönni?
- De, szívesen megyek. 10 perc és ott vagyok.
- Várlak. Szia!
- Szia. Puszi - nyomtam ki.
Amíg én El-lel beszéltem, addig Liam is felhívta Danielle-t.
- Azt mondta, hogy 10 perc és itt van.
- Danielle meg azt, hogy 15-20 perc.
Néztük a TV-t, amíg vártuk a lányokat. Kb 10 perc múlva csengettek is. Felálltam és mentem kinyitni az ajtót.
- Szia, Louis! Ezt neked hoztam - vette elő a háta mögül a répa plüsst és átnyújtotta nekem. Elvettem... Tátott szájjal bámultam, de nem a plüsst, hanem Eleanor-t, hogy milyen gyönyörű.

- Nem tetszik? - szomorodott el.
- De tetszik. Sőt nagyon is - odamentem hozzá és szorosan megöleltem. 

- De te is tetszel - a kezemet összekulcsoltam az övével és megcsókoltam a puha ajkait. - Most már menjünk be - és bementünk kézen fogva.
Leültünk a kanapéra, Liam mellé. Nem sokkal később ismét csengetnek és Liam ment kinyitni az ajtót.
- Ki jön még? - nézett rám El a gyönyörű szemeivel.
- Liam leendő csaja, Danielle - mosolyodtam el.
- Sziasztok! - jött be a nappaliba Danielle.

Elenor-hoz külön odament és kezet nyújtott neki:
- Szia, Danielle vagyok.
- Szia, én meg Elenor - ráztak kezet.
És Danie és Liam is leültek.
- Harry hol van? Csak mert késik a szállítmány - jön be a szobába Zayn, mögötte Kelly. - Upsz... - szólalt meg, mikor észrevette a lányokat. - Ööö..vagyis késni fog az óvszer szállítmány. Nehogy azt higgyétek, hogy csak én nekem kell. Mindenki használja....vagyis...izééé...
- Jaj, Drágám. Inkább fogd be - mondta Kelly.
Hülye Zayn, majdnem lebuktatott minket. Majd Zayn-ék is helyet foglaltak mellettünk.
- Na skacok, mit csináljunk? - tette fel a kérdést Liam.
- Én tudom - emeltem fel a kezem.
Mindenki rám nézett, jah nekem mondani kellett volna valamit, de Elenor megelőzött:
- Szívassuk meg Harry-t!
- Én is erre gondoltam, majdnem. Csak Harry Ashley-vel ment el és akkor őket szívassuk meg.
- Ashley-vel? Jah én azt nem tudtam - mondta írtó cuki tekintettel.
- Hallgatlak Louis. Mire gondoltál? - Liam.
- Csak eddig jutottam el...
Mindannyian elkezdtünk agyalni... Pár perc múlva megszólalt Zayn.
- Mi lenne, ha elbújnánk a kanapé mögé és lejátszanánk ilyen félelmetes hangokat telefonról?
- Ez most komoly? Ezzel engemet is égetsz nem csak magadat.. Mr. Hajzselé - Kelly.
- Szeretlek, Habcsókom - Zayn.
Hogy ezek mindig ezt csinálják... Még 1 percet se tudnak kibírni egymás nélkül. És inkább tovább gondolkoztam.
- Mi lenne, ha a sötétben megijesztenénk őket - vetettem fel.
- Ez jó ötlet, kapcsoljuk le az egész házba az áramot - Liam.
- És a pincébe bújjunk el - én.
- Ez jó, ez tetszik - Liam.
- Szerintetek ettől meg fognak ijedni? - tette fel a kérdést nekünk Danielle.
- Igen - válaszoltunk szinte egyszerre Liam-mal.
- Hát, ha ti így gondoljátok... De szerintem az elég hatásos lenne, ha mindketten lejönnének és az egyiküket úgy mondva "elkapjuk" és akkor a második megijedne vagy ha csak az egyikük jönne le akkor aki fennmarad az be parázna - mondta az ötletét Danielle.
Én hallgattam és jó nagy vigyorra húztam a szám és elkezdtem nevetni és mellettem Eleanor is.

- Te min nevetsz? - kérdeztem Eleanor-tól.
- Pár nappal ezelőtt az exem beosont este hozzám én meg majdnem leszúrtam egy késsel, ő meg hátra lépett és legurult a lépcsőn. És mentségemre azt hittem betörő - emelte fel védekezően a kezét Elenor.
- Te késsel alszol? - kérdezte Liam, mivel én nem tudtam megszólalni, mert Elenor-t néztem.

- Muszáj, mivel egyedül élek és már nem egyszer betörtek hozzám...

- Ezt nem engedhetem meg többször - fogtam meg a kezét. - Amint tudsz, költözz ide. A többiek nem bánnák.

- Úgyis van egy plusz szobánk - szólalt meg Zayn.

- Khm...nincs...khm...az enyém...khm...lesz - Liam.

- Jól vagy Liam? - kérdezte Danielle.

- Igen, persze...hm - fogta meg Liam a torkát. - Csak kapart a torkom.

- Eleanor mit mondasz? - kérdeztem tőle.

- Hát igazán nem akarok zavarni, egyedül is jól megvagyok - Eleanor.

- Ne csináld már...előbb vagy utóbb úgyis ide fogsz költözni - mondtam neki a szemébe nézve, ő meg elpirult és lesütötte a szemét.

- Egy feltétellel, ha jössz segíteni pakolni - mondta a feltételt Eleanor.

- Alapból is mentem volna - és megöleltem.

- Szerintem menjünk le a pincébe, mert szerintem bármikor megjöhetnek - mondta Kelly.

Elindultunk mindannyian le a pincébe. Leterítettünk egy pokrócot és leültünk. Vártunk. Liam közbe lekapcsolta az áramot a házban.

- Louis, azaz ajtó hova vezet? - kérdezte halkan Eleanor.

- Majd egyszer leviszlek és megmutatom.

És tovább vártunk, amikor hallottuk, hogy nyílik a pince ajtó.

- Pszt! - mondtam és odamentem a kapcsolóhoz.

Láttam, hogy valaki jön, le a lépcsőn a telefonjával világít. És jön felém én, én a háta mögé léptem és be fogtam a száját. Éreztem, hogy dús göndör haja van.

- Nyugi Harry, csak én vagyok - mondtam neki.

És vártuk, hogy Ashley jöjjön Harry után, de nem jött. Majd felmentem.

- Ashley! - kiabáltam.

Közben Liam felkapcsolta a biztosítékot. Felmentem az emeletre és Ashley jött ki a szobájából.

- Mit csináltál itt? Miért nem jöttél le a pincébe?

- Csak feljöttem, mert Harry úgyis felkapcsolta volna a biztosítékot - mondta Ashley.

Valahogy nem hittem neki, de biztos jó oka volt, hogy nem mondta el.

* hétfő * ^{augusztus 25.}

Liam szemszöge:

Éppen kajálok, mikor csöngetnek. Felálltam és odamentem kinyitni. Meglepődtem, hogy ő áll itt.

- Minek jöttél? - kérdeztem határozottan.

- Hagyd békén a nővéremet!

- Nem tudom, miről beszélsz.

- Ne hazudj! Tudom, hogy tegnap veled volt - vágta a fejemhez Travis.

- És ha igen?! Nincs rá írva, hogy nem szabad hozzá nyúlni.

- De ő a nővérem és TE nem nyúlhatsz hozzá - kapta fel egy kicsit a vizet Travis.

- Végeztünk?

- Nem - mondta Travis és lendítette a jobb kezét és bemosott nekem.

- Ezzel nem érsz semmit, Danielle ígyis-úgyis az enyém lesz - mondtam csúnyán nézve.

- Ha még egyszer meglátlak az én nővérem közelében, félj kilépni az utcára - fenyegetett Travis.

- Oké - és rábasztam az ajtót.