15. rész: Egyszer mindennek vége...

* 2 hét múlva *

Harry szemszöge:

- Mindenki kész van? Mert a limuzin már itt van... - kiabáltam el magam.
- Persze jövünk - mondta Kelly és Zayn.
- A többiek hol tökölnek már? - kérdeztem.
- Mi is itt vagyunk - mondta Louis Eleanor-ral karöltve, mögöttük a Payzer páros jött.
Istenem, olyan jó látni, hogy mindenki boldog. Már csak az én szerelmem hiányzik.
- Harry! Ashley üzeni, hogy menj fel - szólt nekem Liam.
- Rendben. Mi is mindjárt megyünk. Ti addig szálljatok be - utasítottam őket.
Felmentem az emeletre, majd be a szobámba.
- Ashley! - nyitottam be az ajtón.
- Jó, hogy jössz Harry. Segíts már felhúzni. a ruhámat - én odamentem és megtettem, amire kért.
- Most már mehetünk? - kérdeztem.
- Persze - mondta és belém karolt.
Lementünk a lépcsőn és beszálltunk a limoba. Kopogtam a sofőrnek, hogy indulhatunk. Meg fogtam a pezsgőt és kibontottam. Mindenkinek töltöttem.
- Igyunk arra, hogy most már minden jobb lesz. A régi életünket visszakapjuk - emeltem fel a poharam.
- Niall-ék nélkül koccintunk... te ki rossz kis fiú! - mondta Louis és koccintottunk.
Megérkeztünk Niall-ékhez. A sofőr dudált egyet és kb 5 perc múlva meg is jöttek.
- Sziasztok! - dugta be a fejét a kocsiba Niall maga mögött húzva Serena-t.
Majd bepréselődtek közénk és indultunk is Londonba. Amióta megerőszakolta Ashley-t, Niall-lel megbeszéltük a dolgokat és úgy mondva kibékültünk. De azért nem hagyom őket kettesben, egy pillanatra sem. Kb. 2,5 óra kocsikázás után megérkeztünk. Nagyon ideges voltam, féltem, hogy valami rosszul sül el. Láttam Ashley-n is, hogy ugyanúgy érez. Szép lassan meg állt a limo. Hallottam a sikítozó lányokat, viszont hirtelen abba hagyták, néma csönd volt kint.
- Eleanor, Louis? Felkészültetek? - kérdeztem.
- Mindenki emlékszik, mit mondtam mit kell mondani? - Liam.
- Igen, Nyaralni voltunk... - mondta Zayn.

Eleanor óvatosan kinyitotta az ajtót, majd kilépett utána pedig Louis:

Újra hallottam a visítozó lányokat és a vakuk villogását láttam. 

Zayn és Kelly is kiszállt:

Majd Liam és Danielle is:

Niall és Serena is: 

Majd mi léptünk ki, Ashley elől én mögötte:

Hiányzott a vakuk villogása, a lányok sikoltozása. Hiányzott egyszerűen a régi életem... A riporterek egyből letámadtak minket.
- Köszöntöm az online TV nézőket, élőben jelentkezem Alan bulijáról. Exclusive hírrel szolgálok. A legutolsó kocsiból a One Direction szállt ki. Igen jól hallották, a One Direction - majd a nő közeledett felém és a képembe nyomta a mikrofont. - Hogy-hogy éltek?
Megfogadtam Liam tanácsát:
- Hosszabb vakáción voltunk és nem akartuk, hogy az emberek tudják - válaszoltam.
- És Harry ki ez a lány melletted? - tolta megint az arcomba a mikrofont.
- Ő itt a barátnőm, Ashley Jones - és adtam egy puszit Ash arcára.
- Azaz Ashley? Louis uncsitesója és egyben Niall exe?
- Igen az volnék - válaszolta Ash.
- Jó sok minden történhetett az elmúlt 1,5 évben! - riporter.
- Az biztos - válaszoltam tömören.
- Harry, mesélnél a több millió online tv nézőnek, hogy mire volt jó az, hogy megrendeztétek a halálotokat? - tette fel azt a kérdést, amire nem akarok válaszolni.
- Elnézést, de most mennünk kell. Fel kell még köszöntenünk Alan-t - és összekulcsoltam Ashley-vel a kezünket és elindultunk, közben biccentettem a többieknek, hogy befele.
Végig sétáltunk a vörös szőnyegen és villogtak a vakuk. Majd odaértünk, ahol a közös képek és külön-külön is készültek. Majd beléptünk az ajtón, végig mentünk a folyosón és beléptünk egy nagy terembe.
- Nem csalódtam Alan-be - mondta Louis.
- Hát én se, de azért szerintem az Alan Carr-os jégszobor túlzás... - jegyeztem meg.
- Hát az még hagyján, de a lufi az egyszerűen borzalmas - mondta Niall.
- Mi bajod a lufival? - kérdezte Louis és kiszúrt egyet.
- Ki merte kilyukasztani az önarcképes lufimat?! - pattogott ide felháborodottan, egy kicsit vicces volt.
És hirtelen felénk fordult, én félénken integettem neki.
- Fiúk! - vetette felénk magát. - El se hiszem, hogy nem haltatok meg! - megdörzsölte a szemét. - Niall te, hogy megnőttél - ment oda hozzá és összeborzolta a haját.
- Pedig nem nőttem semmit...- Niall.
- Akkor én mentem össze... Látom becsajoztál, megértem miért - mondta Alan és utalt a kezeivel a mell nagyságára.
- Alan! - szólt rá Niall.
Alan tovább állt és mindenkit megölelt, majd én következtem.
- Szia, te csődör! - rám kacsintott és megölelt.
- Szia, Alan! Boldog szülinapot! - mondtam.
- Köszi. Nem számítottam rá, hogy jöttek, de szerintem senki se. De nem haltok éhen se szomjan. Majd később dumcsizunk fiúk - mondta Alan és tovább állt.
- Nah akkor bulizzunk - csapta össze a kezét Zayn.
Mindenki a bárpult felé vette az irányt.
- Ashley, te mit iszol? - kérdeztem tőle.
- Egy feles - és rám mosolygott.
- Két felest - mondtam a pultosnak.
A pultos odarakta elénk a poharakat, én megfogtam mindkettőt és az egyiket Ashley-nek nyújtottam ő elvette.
- Ránk - emeltem fel a poharam.
- Ránk - mondta Ash és koccintottunk, majd meghúztuk.
És én leraktam a poharamat, kivettem a szerelmem kezéből is és mutattam pultosnak, hogy még egy kört. Közben odahajoltam Ashley-hez és egy csókot loptam tőle.

- Csak ennyi, Styles? - és kacéran rám mosolygott Ash.
- Nem - fogtam meg a székét és közelebb húztam magamhoz, a kezünk összekulcsolódott és egy hosszú csókot leheltem ajkaira. A csókunkat a pincér zavarta meg..
- Khm - krákogott. - Itt a pia - tolta elénk.
Mind a ketten lehúztuk a felest.
- Jó hogy itt talállak titeket - liheget Niall.
- Mondd, mit akarsz? - kérdeztem.
- Keressük meg a többieket, mert fontos bejelenteni valóm van - mondta Niall.
Én bólintottam, kézen fogtam Ashley-t és a többiek keresésére indultunk. Miután mindenki megvolt, Niall egy csöndes szobába vezetett minket. Bementünk és sötét volt, hirtelen becsapódott az ajtó és kattant a zár. Ashley megszorította a kezem és hallottam Louis hangját:
- Bezártak!
Mindenki felé fordult és feloltódott a villany. 360fokos fordulatot vettem.
- Milo!? - csak ennyit tudtam kinyögni.
- * taps* Bravo *taps* Barvo - mondta Milo.

- Mit akarsz? - kérdezte Niall.
- Minek már másfél éve meg kellett volna történnie - mondta Milo és az emberei fegyvert szegeztek ránk.
- Had kezdjem én, Milo - kérte Lili.
Sokat változott mióta láttam...
- Jól van - egyezett bele Milo és megcsókolta Lili-t.
- Te halsz meg elsőnek, kurva! - mondta Lili vicsorítva és Ashley-re szegezte a fegyvert.
És ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam... Niall Ash elé lépett.
- Először velem kell végezned, ha meg akarod ölni őt - kelt Ash védelmére Niall.
- Rendben bátyus - mondta Lili és kibiztosította a fegyvert és Niall fejéhez szegezte.
- Niall, ne játszd már magad! Inkább állj már el az útból - szólta le Coco.
- Miiiii?? - lepődött meg Ashley.
- Na Baby, ne játszd már a szőkét. Ne tagadd, hogy nem sejtettél semmit - fordult hátra Niall.
- Hogy tehette ezt?? Pedig bíztunk benned!!! Te-te-te áruló - mondta Liam.
- Elég volt a pofázásból! - Milo.
Niall félre állt az útból és ő is fegyvert tartott felénk. Liam-nak igaza van, hogy tehette ezt, pont Niall, velünk?!
- Játszunk! 60 másodperc előny 1...2...3.... - számolt Milo.
És sprinteltünk kifele az ajtón(közben kinyitották), magunk se tudtuk, hogy merre csak el innen. Bebújtunk egy szobába.
- Mindenki csöndbe! Liam az ajtóhoz állsz! Louis te a lányokra vigyázz! Zayn te velem jössz! - adtam ki a parancsokat.
- Hova mentek? - kérdezte Ashley aggódva.
- Muszáj kimennünk - mondtam neki és megcsókoltam.
- De akkor ezt is vidd - nyomta a kezembe a fegyverét.
Nem gondoltam volna, hogy ezt magával hozza... Elraktam. Még egyszer megcsókoltam és elindultunk az ajtó felé Zayn-nel. ( Zayn közben szerzett egy baseball ütőt.)
- Vigyázz magadra, Harry! - Ashley.
- Megpróbálok... Szeretlek! - én.
- Én is! - és becsuktam magam mögött az ajtót.

Ashley szemszöge:

- Nyugi Ashley, vissza fog jönni - nyugtatott engem Danielle.
- Miért?????? - én.
És együtt érzőem elkezdtek nyugtatni a lányok...
Ekkor egy lövést hallottam, azonnal felpattantam az ülőhelyzetemből és az ajtó felé vettem az irányt.
- Nem mész ki! - állt az ajtó elé Liam.
- De ki kell mennem... lehet, hogy Harry-t találták el - mondtam nyugtalanul.
És egy mozdulattal arrébb löktem Liam-ot. Kimentem sz ajtón és elindultam jobbra. Kiértem a folyosó végére, balra néztem majd jobbra....és megpillantottam őket. Hála a jó égnek senkinek nem esett baja. Elkezdtem futni feléjük. Harry mondott valamit, de nem értettem. Lövést hallottam, majd szúrós fájdalmat éreztem a hátamon. Térdre rogytam, Harry pont elkapott... Már nem éreztem semmi fájdalmat.
- Álmos vagyok - mondtam erőtlenül.
- Nem alhatsz el! Szeretlek! - ezt még hallottam de utána elsötétült minden...