The Dark of Past!!!

Sziasztok! Szeretném, ha benéznétek a legújabb blogomba :D NEM egy fanfiction. Csak annyit szeretnék, hogy olvasd el a prológust, a szereplőket és nézd meg a trailert :D És ha tetszett iratkozz fel :P http://the-dark-of-past-the-wanted.blogspot.hu

!!!! ÚJ blog !!!!

Sziasztok! Egy új bloggal jelentkezek :D

Démonos sztori, ha érdekel olvass bele: http://thewanted-red-eyes.blogspot.hu

Új blog!

Sziasztok olvasóim!

Amint hallhattátok új blogba kezdtem bele. I quit! néven. ITT a blog linkje!

Nagyon örültem annak, hogy nem is kezdtem el még felrakni a részeket a blogra, de már 4 feliratkozó és kb 170 klikk volt rá :D <3. Nem írtam prológust, de viszont csináltam egy videót, ami nagyjából összefoglalja a történet lényegét :) Trailer!

Remélem ezt is olvasni fogjátok *.*

ONE SHOOT #1

Niall átállása

Niall szemszöge:

Körülbelül 1 hete be vagyok zárva egy nyirkos, sötét cellába...valahol a föld alatt. Utálom ezt az egész helyzetet... Azt se tudom, hogy a többiek élnek vagy halnak, de a legnagyobb esély az az, hogy ők halottak. Még bele gondolni is borzasztó érzés.
Naponta jönnek ellenőrizni Milo emberei. Nem igazán értem, hogy minek, mert innen nem egy könnyű kijutni. Hogy ezt honnan tudom? Mert már próbálkoztam nem is egyszer... Még enni se adnak, éhezem... Szörnyű érzés, nem kívánom senkinek sem. Számtalanszor elgondolkoztam azon, hogy mi lett volna, ha nem megyek el... De egyszerűen nem bírtam nézni őket. Egy icike-picike dolog vigasztal az, hogy Harry már nem él...
És ekkor hallom, hogy nyílik a cellám ajtaja. Coco lépett be rajta.
- Állj föl! - parancsolt rám.
Én úgy tettem, mert nem akartam, hogy megint megverjenek. Coco a falhoz lökött és hátra fogta a kezem és megkötözte, jó erősen. Azt hittem ott szakad le. És szó szerint kilökdösött az ajtón, majdnem orra estem miatta.
- H-h-hova megyünk? - kérdeztem meg bátortalanul.
- Majd meg tudod - válaszolta és húzott maga után fel a lépcsőn.
Olyan sokáig voltam a sötétben, hogy már az enyhe világosság is bántotta a szemem. Azt hittem nyomban megvakulok. De amint tisztult a látásom..megláttam, hogy egy fürdőbe vezetett.
- Fürödj meg! És öltözz át! Meg szökni ne próbálj, mert nyomban meghalsz! - mondta Coco és egyedül hagyott a fürdőben, de rám zárta az ajtót.
Kinéztem az ablakon, azért mert elgondolkodtam azon, hogy itt kitudnák jutni. De egyből elvetettem az ötletet, mert amint kinéztem láttam, hogy szöges drót, karók állnak ki a földből.. A francba! Nem tudtam mit tenni, megfürödtem. Nagyon jól esett így 1 hét után... És felvettem az oda készített ruháimat. Várjunk csak...ezek, hogy kerülnek ide? Biztos Lili volt... Az az álszent kurva...minden az ő hibája! Belenéztem a tükörbe és hát....nem szép látvány fogadott. Az arcom és a szemem beesve, lefogytam nagyon. Felöltöztem és vártam, hogy kiengedjenek innen. Nem sokára jött is Coco. Újra összekötözte a kezem és tovább vezetett. Nem tudom, hogy hova vitt, de itt minden tiszta volt és dohány szagú. Majd megállt egy ajtó előtt és bekopogott rajta.
- Gyere! - mondták az ajtó túl oldaláról.
Mi beléptünk és Milo-val és Lili-vel találtam szembe magam. Na fasza... Lili rám se mert nézni, de amint rám nézett lesokkolt.
- Niall? - kérdezte, mint aki nem ismer meg. - Jézusom te, hogy nézel ki. Nem adtatok neki enni, inni?? - kérte számon Milo-t.
- De én vitettem le neki. Nem tudom, hogy hova lett. De kicsim nyugi...Most hagyjatok magunkra - és Milo megcsókolta Lili-t.
Coco és Lili kiment én meg egyedül maradtam VELE... Egyre jobb..
- Na ide figyelj, Niall! Csak Lili miatt nem öltelek meg. Tehát jól figyelj! Ha tovább akarsz élni Akkor egy alkut ajánlanék neked... Állj át hozzánk, legyél a jobb kezem. Ez mindkettőnk számára jó alku.
- Rendben - mondtam, mivel két választásom vagy meghalok vagy átállok és akkor tovább élek.
- Helyes döntés fiacskám - mondta Milo és összedörzsölte a tenyerét, majd elővette telefonját és tárcsázott.
Nem nagyon zavartatta magát, hogy hallom mit beszél.
- Csá!.....Aha, már velünk van.......Jöhetsz és viheted is..- és lerakta a telefont és rám nézett. - Nem kell félni nem fog fájni - mondta és kloroformos zsebkendő került a szám és az orrom elé. Nem igazán tudtam védekezni, hisz gyenge vagyok. Inkább hagytam, hogy a dolgok maguktól történjenek.

* nem tudom mikor*
Felkelek az ágyban és tök fitten érzem magam, mellettem egy dögös vörös fekszik. Mi történt? Óvatosan kikeltem az ágyból a saját házamban voltam. Lementem a konyhába valami enni valóért, de Lili a nappaliban ült Milo-val.
- Jó reggelt! - köszöntem nekik.
Milo-val meg öklöztem egyet.
- Na mi a pálya? - kérdeztem lazán.
- Semmi-semmi... Inkább mondd, hogy érzed magad?? - kérdezte Milo és végigmért.
- Remekül - mondtam jó kedvvel. - Csak valami hiányzik, de nem tudok rájönni, hogy mi is az...
- Én tudom - szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögött és hátulról megölelt.
Megfordultam és a vörössel találtam szembe magam.
- Serena - mondtam ki a nevét és megcsókoltam.

Milo szemszöge

- Nem kell félni nem fog fájni - mondtam és Steve egy kloroformos zsebkendőt tett Niall szája és orra elé. - Vidd a dokihoz! - utasítottam.

Steve úgyis tett én meg nem sokkal utána utánuk mentem és látom, hogy a doki már mindent előkészített a hipnózishoz.

- Niall! - ordítottam rá és pofozgattam.

Nehezen, de kinyitotta a szemét és a tekintete rémült volt. Mutattam a dokinak, hogy kezdheti. Elővett a zsebéből egy zsebórát és Niall előtt elkezdte lóbálni.

- Most kezdel álmosodni...- mondta doki. 

Niall elaludt.

- Te utálod a One Direction összes tagját! - doki.

- Én utálom a One Direction összes tagját! - Niall.

- Helyes. Főleg Harry-t ki nem állhatom - doki.

- Főleg Harry-t ki nem állhatom - Niall.

- A One Direction az ellenségem - doki.

- A One Direction az ellenségem  - Niall

- Milo a legjobba haverom, és van egy vörös hajú barátnőm, Serena - doki.

- Milo a legjobba haverom, és van egy vörös hajú barátnőm, Serena - Niall.

- Főnök mindent elmondtam?? - kérdezte tőlem a doki.

- A-a egyet kihagytál - és gonoszan rá néztem és ő nyelt egy nagyot.

- Biztos legyen az?? - kérdezte tőlem.

- Igen! - mondtam

- Niall, kapcsold ki a jóságod és légy szemét ember! - mondta ki végre azt a doki, ami a legfontosabb.

E nélkül Niall használhatatlan.

- Niall, kapcsold ki a jóságod és légy szemét ember! - ismételte Niall a dokit.

- És te nem szereted Ashley-t, csak kihasználtad - doki.

- Nem szeretem Ashley-t csak kihasználtam - Niall.

- Befejeztem - mondta a doki és rám nézett.

- Rendben és most már mehetsz! - mutattam az ajtó irányába.

A doki elhagyta a helyiséget és nem meg Niall-lel maradtam egy szobába. Még hipnózis alatt a szegény... Most el ne kezdjem sajnálni... Bűnhődni fog..

- Milo minden parancsát teljesítem! - mondtam.

- Milo minden parancsát teljesítem! - ismételt meg engem Niall.

Majd nem soká jött Steve és elvitte innen. Visszavitte a saját házába...

Hír!

Befejeztem a blogot... de még vissza fogok térni OneShot-okkal :D

Örülnék, ha a másik blogom is elnyerné a teszéseteket :) az se mindennapi történet lesz :D
http://utalomasajateletemet.blogspot.hu

Új blog

Most nem egy új résszel jövök. Ezt a blogot hamarosan befejezem, már csak 2 rész + epilógus van hátra.
És egy új blogot kezdek, ami One Direction-ös meg The Wanted-os
itt a Trailer

Epilógus

Harry szemszöge:

2018. szeptember 18-a van, ma történt 5 éve, hogy elvesztettem a családom egy részét. Még most is fájdalommal emlékszem vissza arra a napra. Sokszor úgy érzem, hogy nekem is, velük kellett volna meghalnom. Igazságtalanságnak érzem azt, hogy csak én éltem túl. Azóta is egy idegroncs vagyok, még az se segít, hogy pszichológushoz járok. És ekkor kopogtatnak.

- Gyere – mondtam.

Gemma lépett be az ajtón 2 csésze teával. Leült mellém az ágyra és a kezembe nyomta a teát.

- Hogy vagy öcsi? – kérdezte testvéri szeretettel.

- Tudod ma történt 5 éve a tragédia – mondtam keserűen, még bele gondolni is fájt.

Ránéztem Gemmára és láttam az együtt érzést a szemében. Felálltam az ágyról, odamentem a polchoz és levettem egy mappát. Letettem az ágyra és kinyitottam. Az első oldalon egy kép volt, amin csókolózunk Ashley-vel.

- Soha nem felejtelek el – simítottam végig a képen.

- Akarsz róla beszélni? – kérdezte Gemma.

Én csak ráztam a fejem, hogy nem.

- Harry egyszer mindent el kell mondanod, hogy mi történt akkor, senki se tud így rajtad segíteni.

Csak elfordítottam a fejem és meredtem a semmibe.

*Visszaemlékezés*

Egy vasárnap délelőtt volt. Épp a zuhany alatt álltam és meg akartam mosni a dús göndör fürtjeimet. Érzem, hogy a samponnak elég furcsa szaga van. Beleszagoltam a majonéz és a barackillat keveredett. Kiszálltam a zuhany alól, magamra tekertem a törölközőt és kirontottam a fürdőből. Ashley meglepetten nézett rám.

- Mi az Harry? – kérdezte ártatlanul, ilyenkor tudtam, hogy ő volt az.

- Nem tudod mi történt a samponnal?

Rázta a fejét, hogy nem.

- Amúgy a fürdőből legutoljára Liam jött ki és elég csíntevős feje volt – próbálta Liam-ra kenni az egészet.

Azok voltak a szép napok, még a tragédia előtt. A szerelmem a karjaimban halt meg. Borzalmas érzés volt. Én nem bírtam mozdulni se, Zayn ment megölni Niall-t. Igen Niall, ő ölte meg Ashley-t, az a képmutató állat. De Zayn nem jött vissza. A folyosón feküdt golyóval a fejében, nem tudom ki ölte meg. Visszamentem abba a szobába, ahol a többieket hagytam, furcsa módon az ajtó nyitva volt. Ilyenkor tudtam, hogy ne számítsak semmi jóra. Beléptem és a barátaim egy kupacba voltak húzva és mindenki szemében ott volt a rémület. Nem bírtam sokáig, elrohantam. Rohanás közben beleütköztem egy rendőrbe…

Visszafordultam és lapoztam egyet a mappában. A fiúkkal lévő közös képeink voltak. Majd lapoztam még egyet. A legjobb barátom Louis és a bájos barátnője Eleanor. Nem érdemelték ezt a halált, ott volt előttük az egész élet. Ugyanez igaz a többiekre is.

- Gemma? Magamra hagynál?

- Persze.

Mielőtt elment volna, még megöleltem, hisz most teszem ezt utoljára.

- Szeretlek –mondtam.

- Én is.

Majd elhagyta a szobát. Teljesen egyedül voltam, eljött az idő. Odamentem a szekrényemhez és kivettem a gyógyszeres dobozt és a Jack Daniels-t. Visszaültem az ágyra. Kezembe öntöttem egy marék gyógyszert és csak néztem. 

Biztos ez a helyes döntés? Igen! Mivel nélkülük egy senki vagyok. Bekaptam a marék gyógyszert és a Jack Daniels-szel lenyeltem. Befeküdtem az ágyba és vártam a halálra, hogy végre a többiekkel legyek. Elkezdtek zsibbadni a végtagjaim, már nincs sok hátra. Kis idő múlva a légzésem is egyre nehezebbé vált. Majd egy iszonyú szúrást éreztem a szívemnél és elsötétült minden…