Új blog!

Sziasztok olvasóim!

Amint hallhattátok új blogba kezdtem bele. I quit! néven. ITT a blog linkje!

Nagyon örültem annak, hogy nem is kezdtem el még felrakni a részeket a blogra, de már 4 feliratkozó és kb 170 klikk volt rá :D <3. Nem írtam prológust, de viszont csináltam egy videót, ami nagyjából összefoglalja a történet lényegét :) Trailer!

Remélem ezt is olvasni fogjátok *.*

ONE SHOOT #1

Niall átállása

Niall szemszöge:

Körülbelül 1 hete be vagyok zárva egy nyirkos, sötét cellába...valahol a föld alatt. Utálom ezt az egész helyzetet... Azt se tudom, hogy a többiek élnek vagy halnak, de a legnagyobb esély az az, hogy ők halottak. Még bele gondolni is borzasztó érzés.
Naponta jönnek ellenőrizni Milo emberei. Nem igazán értem, hogy minek, mert innen nem egy könnyű kijutni. Hogy ezt honnan tudom? Mert már próbálkoztam nem is egyszer... Még enni se adnak, éhezem... Szörnyű érzés, nem kívánom senkinek sem. Számtalanszor elgondolkoztam azon, hogy mi lett volna, ha nem megyek el... De egyszerűen nem bírtam nézni őket. Egy icike-picike dolog vigasztal az, hogy Harry már nem él...
És ekkor hallom, hogy nyílik a cellám ajtaja. Coco lépett be rajta.
- Állj föl! - parancsolt rám.
Én úgy tettem, mert nem akartam, hogy megint megverjenek. Coco a falhoz lökött és hátra fogta a kezem és megkötözte, jó erősen. Azt hittem ott szakad le. És szó szerint kilökdösött az ajtón, majdnem orra estem miatta.
- H-h-hova megyünk? - kérdeztem meg bátortalanul.
- Majd meg tudod - válaszolta és húzott maga után fel a lépcsőn.
Olyan sokáig voltam a sötétben, hogy már az enyhe világosság is bántotta a szemem. Azt hittem nyomban megvakulok. De amint tisztult a látásom..megláttam, hogy egy fürdőbe vezetett.
- Fürödj meg! És öltözz át! Meg szökni ne próbálj, mert nyomban meghalsz! - mondta Coco és egyedül hagyott a fürdőben, de rám zárta az ajtót.
Kinéztem az ablakon, azért mert elgondolkodtam azon, hogy itt kitudnák jutni. De egyből elvetettem az ötletet, mert amint kinéztem láttam, hogy szöges drót, karók állnak ki a földből.. A francba! Nem tudtam mit tenni, megfürödtem. Nagyon jól esett így 1 hét után... És felvettem az oda készített ruháimat. Várjunk csak...ezek, hogy kerülnek ide? Biztos Lili volt... Az az álszent kurva...minden az ő hibája! Belenéztem a tükörbe és hát....nem szép látvány fogadott. Az arcom és a szemem beesve, lefogytam nagyon. Felöltöztem és vártam, hogy kiengedjenek innen. Nem sokára jött is Coco. Újra összekötözte a kezem és tovább vezetett. Nem tudom, hogy hova vitt, de itt minden tiszta volt és dohány szagú. Majd megállt egy ajtó előtt és bekopogott rajta.
- Gyere! - mondták az ajtó túl oldaláról.
Mi beléptünk és Milo-val és Lili-vel találtam szembe magam. Na fasza... Lili rám se mert nézni, de amint rám nézett lesokkolt.
- Niall? - kérdezte, mint aki nem ismer meg. - Jézusom te, hogy nézel ki. Nem adtatok neki enni, inni?? - kérte számon Milo-t.
- De én vitettem le neki. Nem tudom, hogy hova lett. De kicsim nyugi...Most hagyjatok magunkra - és Milo megcsókolta Lili-t.
Coco és Lili kiment én meg egyedül maradtam VELE... Egyre jobb..
- Na ide figyelj, Niall! Csak Lili miatt nem öltelek meg. Tehát jól figyelj! Ha tovább akarsz élni Akkor egy alkut ajánlanék neked... Állj át hozzánk, legyél a jobb kezem. Ez mindkettőnk számára jó alku.
- Rendben - mondtam, mivel két választásom vagy meghalok vagy átállok és akkor tovább élek.
- Helyes döntés fiacskám - mondta Milo és összedörzsölte a tenyerét, majd elővette telefonját és tárcsázott.
Nem nagyon zavartatta magát, hogy hallom mit beszél.
- Csá!.....Aha, már velünk van.......Jöhetsz és viheted is..- és lerakta a telefont és rám nézett. - Nem kell félni nem fog fájni - mondta és kloroformos zsebkendő került a szám és az orrom elé. Nem igazán tudtam védekezni, hisz gyenge vagyok. Inkább hagytam, hogy a dolgok maguktól történjenek.

* nem tudom mikor*
Felkelek az ágyban és tök fitten érzem magam, mellettem egy dögös vörös fekszik. Mi történt? Óvatosan kikeltem az ágyból a saját házamban voltam. Lementem a konyhába valami enni valóért, de Lili a nappaliban ült Milo-val.
- Jó reggelt! - köszöntem nekik.
Milo-val meg öklöztem egyet.
- Na mi a pálya? - kérdeztem lazán.
- Semmi-semmi... Inkább mondd, hogy érzed magad?? - kérdezte Milo és végigmért.
- Remekül - mondtam jó kedvvel. - Csak valami hiányzik, de nem tudok rájönni, hogy mi is az...
- Én tudom - szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögött és hátulról megölelt.
Megfordultam és a vörössel találtam szembe magam.
- Serena - mondtam ki a nevét és megcsókoltam.

Milo szemszöge

- Nem kell félni nem fog fájni - mondtam és Steve egy kloroformos zsebkendőt tett Niall szája és orra elé. - Vidd a dokihoz! - utasítottam.

Steve úgyis tett én meg nem sokkal utána utánuk mentem és látom, hogy a doki már mindent előkészített a hipnózishoz.

- Niall! - ordítottam rá és pofozgattam.

Nehezen, de kinyitotta a szemét és a tekintete rémült volt. Mutattam a dokinak, hogy kezdheti. Elővett a zsebéből egy zsebórát és Niall előtt elkezdte lóbálni.

- Most kezdel álmosodni...- mondta doki. 

Niall elaludt.

- Te utálod a One Direction összes tagját! - doki.

- Én utálom a One Direction összes tagját! - Niall.

- Helyes. Főleg Harry-t ki nem állhatom - doki.

- Főleg Harry-t ki nem állhatom - Niall.

- A One Direction az ellenségem - doki.

- A One Direction az ellenségem  - Niall

- Milo a legjobba haverom, és van egy vörös hajú barátnőm, Serena - doki.

- Milo a legjobba haverom, és van egy vörös hajú barátnőm, Serena - Niall.

- Főnök mindent elmondtam?? - kérdezte tőlem a doki.

- A-a egyet kihagytál - és gonoszan rá néztem és ő nyelt egy nagyot.

- Biztos legyen az?? - kérdezte tőlem.

- Igen! - mondtam

- Niall, kapcsold ki a jóságod és légy szemét ember! - mondta ki végre azt a doki, ami a legfontosabb.

E nélkül Niall használhatatlan.

- Niall, kapcsold ki a jóságod és légy szemét ember! - ismételte Niall a dokit.

- És te nem szereted Ashley-t, csak kihasználtad - doki.

- Nem szeretem Ashley-t csak kihasználtam - Niall.

- Befejeztem - mondta a doki és rám nézett.

- Rendben és most már mehetsz! - mutattam az ajtó irányába.

A doki elhagyta a helyiséget és nem meg Niall-lel maradtam egy szobába. Még hipnózis alatt a szegény... Most el ne kezdjem sajnálni... Bűnhődni fog..

- Milo minden parancsát teljesítem! - mondtam.

- Milo minden parancsát teljesítem! - ismételt meg engem Niall.

Majd nem soká jött Steve és elvitte innen. Visszavitte a saját házába...

Hír!

Befejeztem a blogot... de még vissza fogok térni OneShot-okkal :D

Örülnék, ha a másik blogom is elnyerné a teszéseteket :) az se mindennapi történet lesz :D
http://utalomasajateletemet.blogspot.hu

Új blog

Most nem egy új résszel jövök. Ezt a blogot hamarosan befejezem, már csak 2 rész + epilógus van hátra.
És egy új blogot kezdek, ami One Direction-ös meg The Wanted-os
itt a Trailer

Epilógus

Harry szemszöge:

2018. szeptember 18-a van, ma történt 5 éve, hogy elvesztettem a családom egy részét. Még most is fájdalommal emlékszem vissza arra a napra. Sokszor úgy érzem, hogy nekem is, velük kellett volna meghalnom. Igazságtalanságnak érzem azt, hogy csak én éltem túl. Azóta is egy idegroncs vagyok, még az se segít, hogy pszichológushoz járok. És ekkor kopogtatnak.

- Gyere – mondtam.

Gemma lépett be az ajtón 2 csésze teával. Leült mellém az ágyra és a kezembe nyomta a teát.

- Hogy vagy öcsi? – kérdezte testvéri szeretettel.

- Tudod ma történt 5 éve a tragédia – mondtam keserűen, még bele gondolni is fájt.

Ránéztem Gemmára és láttam az együtt érzést a szemében. Felálltam az ágyról, odamentem a polchoz és levettem egy mappát. Letettem az ágyra és kinyitottam. Az első oldalon egy kép volt, amin csókolózunk Ashley-vel.

- Soha nem felejtelek el – simítottam végig a képen.

- Akarsz róla beszélni? – kérdezte Gemma.

Én csak ráztam a fejem, hogy nem.

- Harry egyszer mindent el kell mondanod, hogy mi történt akkor, senki se tud így rajtad segíteni.

Csak elfordítottam a fejem és meredtem a semmibe.

*Visszaemlékezés*

Egy vasárnap délelőtt volt. Épp a zuhany alatt álltam és meg akartam mosni a dús göndör fürtjeimet. Érzem, hogy a samponnak elég furcsa szaga van. Beleszagoltam a majonéz és a barackillat keveredett. Kiszálltam a zuhany alól, magamra tekertem a törölközőt és kirontottam a fürdőből. Ashley meglepetten nézett rám.

- Mi az Harry? – kérdezte ártatlanul, ilyenkor tudtam, hogy ő volt az.

- Nem tudod mi történt a samponnal?

Rázta a fejét, hogy nem.

- Amúgy a fürdőből legutoljára Liam jött ki és elég csíntevős feje volt – próbálta Liam-ra kenni az egészet.

Azok voltak a szép napok, még a tragédia előtt. A szerelmem a karjaimban halt meg. Borzalmas érzés volt. Én nem bírtam mozdulni se, Zayn ment megölni Niall-t. Igen Niall, ő ölte meg Ashley-t, az a képmutató állat. De Zayn nem jött vissza. A folyosón feküdt golyóval a fejében, nem tudom ki ölte meg. Visszamentem abba a szobába, ahol a többieket hagytam, furcsa módon az ajtó nyitva volt. Ilyenkor tudtam, hogy ne számítsak semmi jóra. Beléptem és a barátaim egy kupacba voltak húzva és mindenki szemében ott volt a rémület. Nem bírtam sokáig, elrohantam. Rohanás közben beleütköztem egy rendőrbe…

Visszafordultam és lapoztam egyet a mappában. A fiúkkal lévő közös képeink voltak. Majd lapoztam még egyet. A legjobb barátom Louis és a bájos barátnője Eleanor. Nem érdemelték ezt a halált, ott volt előttük az egész élet. Ugyanez igaz a többiekre is.

- Gemma? Magamra hagynál?

- Persze.

Mielőtt elment volna, még megöleltem, hisz most teszem ezt utoljára.

- Szeretlek –mondtam.

- Én is.

Majd elhagyta a szobát. Teljesen egyedül voltam, eljött az idő. Odamentem a szekrényemhez és kivettem a gyógyszeres dobozt és a Jack Daniels-t. Visszaültem az ágyra. Kezembe öntöttem egy marék gyógyszert és csak néztem. 

Biztos ez a helyes döntés? Igen! Mivel nélkülük egy senki vagyok. Bekaptam a marék gyógyszert és a Jack Daniels-szel lenyeltem. Befeküdtem az ágyba és vártam a halálra, hogy végre a többiekkel legyek. Elkezdtek zsibbadni a végtagjaim, már nincs sok hátra. Kis idő múlva a légzésem is egyre nehezebbé vált. Majd egy iszonyú szúrást éreztem a szívemnél és elsötétült minden…

15. rész: Egyszer mindennek vége...

* 2 hét múlva *

Harry szemszöge:

- Mindenki kész van? Mert a limuzin már itt van... - kiabáltam el magam.
- Persze jövünk - mondta Kelly és Zayn.
- A többiek hol tökölnek már? - kérdeztem.
- Mi is itt vagyunk - mondta Louis Eleanor-ral karöltve, mögöttük a Payzer páros jött.
Istenem, olyan jó látni, hogy mindenki boldog. Már csak az én szerelmem hiányzik.
- Harry! Ashley üzeni, hogy menj fel - szólt nekem Liam.
- Rendben. Mi is mindjárt megyünk. Ti addig szálljatok be - utasítottam őket.
Felmentem az emeletre, majd be a szobámba.
- Ashley! - nyitottam be az ajtón.
- Jó, hogy jössz Harry. Segíts már felhúzni. a ruhámat - én odamentem és megtettem, amire kért.
- Most már mehetünk? - kérdeztem.
- Persze - mondta és belém karolt.
Lementünk a lépcsőn és beszálltunk a limoba. Kopogtam a sofőrnek, hogy indulhatunk. Meg fogtam a pezsgőt és kibontottam. Mindenkinek töltöttem.
- Igyunk arra, hogy most már minden jobb lesz. A régi életünket visszakapjuk - emeltem fel a poharam.
- Niall-ék nélkül koccintunk... te ki rossz kis fiú! - mondta Louis és koccintottunk.
Megérkeztünk Niall-ékhez. A sofőr dudált egyet és kb 5 perc múlva meg is jöttek.
- Sziasztok! - dugta be a fejét a kocsiba Niall maga mögött húzva Serena-t.
Majd bepréselődtek közénk és indultunk is Londonba. Amióta megerőszakolta Ashley-t, Niall-lel megbeszéltük a dolgokat és úgy mondva kibékültünk. De azért nem hagyom őket kettesben, egy pillanatra sem. Kb. 2,5 óra kocsikázás után megérkeztünk. Nagyon ideges voltam, féltem, hogy valami rosszul sül el. Láttam Ashley-n is, hogy ugyanúgy érez. Szép lassan meg állt a limo. Hallottam a sikítozó lányokat, viszont hirtelen abba hagyták, néma csönd volt kint.
- Eleanor, Louis? Felkészültetek? - kérdeztem.
- Mindenki emlékszik, mit mondtam mit kell mondani? - Liam.
- Igen, Nyaralni voltunk... - mondta Zayn.

Eleanor óvatosan kinyitotta az ajtót, majd kilépett utána pedig Louis:

Újra hallottam a visítozó lányokat és a vakuk villogását láttam. 

Zayn és Kelly is kiszállt:

Majd Liam és Danielle is:

Niall és Serena is: 

Majd mi léptünk ki, Ashley elől én mögötte:

Hiányzott a vakuk villogása, a lányok sikoltozása. Hiányzott egyszerűen a régi életem... A riporterek egyből letámadtak minket.
- Köszöntöm az online TV nézőket, élőben jelentkezem Alan bulijáról. Exclusive hírrel szolgálok. A legutolsó kocsiból a One Direction szállt ki. Igen jól hallották, a One Direction - majd a nő közeledett felém és a képembe nyomta a mikrofont. - Hogy-hogy éltek?
Megfogadtam Liam tanácsát:
- Hosszabb vakáción voltunk és nem akartuk, hogy az emberek tudják - válaszoltam.
- És Harry ki ez a lány melletted? - tolta megint az arcomba a mikrofont.
- Ő itt a barátnőm, Ashley Jones - és adtam egy puszit Ash arcára.
- Azaz Ashley? Louis uncsitesója és egyben Niall exe?
- Igen az volnék - válaszolta Ash.
- Jó sok minden történhetett az elmúlt 1,5 évben! - riporter.
- Az biztos - válaszoltam tömören.
- Harry, mesélnél a több millió online tv nézőnek, hogy mire volt jó az, hogy megrendeztétek a halálotokat? - tette fel azt a kérdést, amire nem akarok válaszolni.
- Elnézést, de most mennünk kell. Fel kell még köszöntenünk Alan-t - és összekulcsoltam Ashley-vel a kezünket és elindultunk, közben biccentettem a többieknek, hogy befele.
Végig sétáltunk a vörös szőnyegen és villogtak a vakuk. Majd odaértünk, ahol a közös képek és külön-külön is készültek. Majd beléptünk az ajtón, végig mentünk a folyosón és beléptünk egy nagy terembe.
- Nem csalódtam Alan-be - mondta Louis.
- Hát én se, de azért szerintem az Alan Carr-os jégszobor túlzás... - jegyeztem meg.
- Hát az még hagyján, de a lufi az egyszerűen borzalmas - mondta Niall.
- Mi bajod a lufival? - kérdezte Louis és kiszúrt egyet.
- Ki merte kilyukasztani az önarcképes lufimat?! - pattogott ide felháborodottan, egy kicsit vicces volt.
És hirtelen felénk fordult, én félénken integettem neki.
- Fiúk! - vetette felénk magát. - El se hiszem, hogy nem haltatok meg! - megdörzsölte a szemét. - Niall te, hogy megnőttél - ment oda hozzá és összeborzolta a haját.
- Pedig nem nőttem semmit...- Niall.
- Akkor én mentem össze... Látom becsajoztál, megértem miért - mondta Alan és utalt a kezeivel a mell nagyságára.
- Alan! - szólt rá Niall.
Alan tovább állt és mindenkit megölelt, majd én következtem.
- Szia, te csődör! - rám kacsintott és megölelt.
- Szia, Alan! Boldog szülinapot! - mondtam.
- Köszi. Nem számítottam rá, hogy jöttek, de szerintem senki se. De nem haltok éhen se szomjan. Majd később dumcsizunk fiúk - mondta Alan és tovább állt.
- Nah akkor bulizzunk - csapta össze a kezét Zayn.
Mindenki a bárpult felé vette az irányt.
- Ashley, te mit iszol? - kérdeztem tőle.
- Egy feles - és rám mosolygott.
- Két felest - mondtam a pultosnak.
A pultos odarakta elénk a poharakat, én megfogtam mindkettőt és az egyiket Ashley-nek nyújtottam ő elvette.
- Ránk - emeltem fel a poharam.
- Ránk - mondta Ash és koccintottunk, majd meghúztuk.
És én leraktam a poharamat, kivettem a szerelmem kezéből is és mutattam pultosnak, hogy még egy kört. Közben odahajoltam Ashley-hez és egy csókot loptam tőle.

- Csak ennyi, Styles? - és kacéran rám mosolygott Ash.
- Nem - fogtam meg a székét és közelebb húztam magamhoz, a kezünk összekulcsolódott és egy hosszú csókot leheltem ajkaira. A csókunkat a pincér zavarta meg..
- Khm - krákogott. - Itt a pia - tolta elénk.
Mind a ketten lehúztuk a felest.
- Jó hogy itt talállak titeket - liheget Niall.
- Mondd, mit akarsz? - kérdeztem.
- Keressük meg a többieket, mert fontos bejelenteni valóm van - mondta Niall.
Én bólintottam, kézen fogtam Ashley-t és a többiek keresésére indultunk. Miután mindenki megvolt, Niall egy csöndes szobába vezetett minket. Bementünk és sötét volt, hirtelen becsapódott az ajtó és kattant a zár. Ashley megszorította a kezem és hallottam Louis hangját:
- Bezártak!
Mindenki felé fordult és feloltódott a villany. 360fokos fordulatot vettem.
- Milo!? - csak ennyit tudtam kinyögni.
- * taps* Bravo *taps* Barvo - mondta Milo.

- Mit akarsz? - kérdezte Niall.
- Minek már másfél éve meg kellett volna történnie - mondta Milo és az emberei fegyvert szegeztek ránk.
- Had kezdjem én, Milo - kérte Lili.
Sokat változott mióta láttam...
- Jól van - egyezett bele Milo és megcsókolta Lili-t.
- Te halsz meg elsőnek, kurva! - mondta Lili vicsorítva és Ashley-re szegezte a fegyvert.
És ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam... Niall Ash elé lépett.
- Először velem kell végezned, ha meg akarod ölni őt - kelt Ash védelmére Niall.
- Rendben bátyus - mondta Lili és kibiztosította a fegyvert és Niall fejéhez szegezte.
- Niall, ne játszd már magad! Inkább állj már el az útból - szólta le Coco.
- Miiiii?? - lepődött meg Ashley.
- Na Baby, ne játszd már a szőkét. Ne tagadd, hogy nem sejtettél semmit - fordult hátra Niall.
- Hogy tehette ezt?? Pedig bíztunk benned!!! Te-te-te áruló - mondta Liam.
- Elég volt a pofázásból! - Milo.
Niall félre állt az útból és ő is fegyvert tartott felénk. Liam-nak igaza van, hogy tehette ezt, pont Niall, velünk?!
- Játszunk! 60 másodperc előny 1...2...3.... - számolt Milo.
És sprinteltünk kifele az ajtón(közben kinyitották), magunk se tudtuk, hogy merre csak el innen. Bebújtunk egy szobába.
- Mindenki csöndbe! Liam az ajtóhoz állsz! Louis te a lányokra vigyázz! Zayn te velem jössz! - adtam ki a parancsokat.
- Hova mentek? - kérdezte Ashley aggódva.
- Muszáj kimennünk - mondtam neki és megcsókoltam.
- De akkor ezt is vidd - nyomta a kezembe a fegyverét.
Nem gondoltam volna, hogy ezt magával hozza... Elraktam. Még egyszer megcsókoltam és elindultunk az ajtó felé Zayn-nel. ( Zayn közben szerzett egy baseball ütőt.)
- Vigyázz magadra, Harry! - Ashley.
- Megpróbálok... Szeretlek! - én.
- Én is! - és becsuktam magam mögött az ajtót.

Ashley szemszöge:

- Nyugi Ashley, vissza fog jönni - nyugtatott engem Danielle.
- Miért?????? - én.
És együtt érzőem elkezdtek nyugtatni a lányok...
Ekkor egy lövést hallottam, azonnal felpattantam az ülőhelyzetemből és az ajtó felé vettem az irányt.
- Nem mész ki! - állt az ajtó elé Liam.
- De ki kell mennem... lehet, hogy Harry-t találták el - mondtam nyugtalanul.
És egy mozdulattal arrébb löktem Liam-ot. Kimentem sz ajtón és elindultam jobbra. Kiértem a folyosó végére, balra néztem majd jobbra....és megpillantottam őket. Hála a jó égnek senkinek nem esett baja. Elkezdtem futni feléjük. Harry mondott valamit, de nem értettem. Lövést hallottam, majd szúrós fájdalmat éreztem a hátamon. Térdre rogytam, Harry pont elkapott... Már nem éreztem semmi fájdalmat.
- Álmos vagyok - mondtam erőtlenül.
- Nem alhatsz el! Szeretlek! - ezt még hallottam de utána elsötétült minden...

14. rész: Már nincs sok hátra

Louis szemszöge:

A buliban táncolok Eleanor-ral, egyszerűen imádom ezt a csajt.

- Mondtam már, hogy ez a ruha valami eszméletlenül áll rajtad? - búgtam a fülébe.

- Igen, az este folyamán számtalanszor - mondta El és a végén kuncogni kezdett.

- Bocsi, de nem tudok betelni a látványoddal - bókoltam neki, ő a nyakamnál összekulcsolta a kezét és megcsókolt.

A fejét a mellkasomba fúrta én meg szorosan magamhoz húztam.

- Louis, baj van - mondta Eleanor.

- Mi a baj?

- Itt van az exem - és a bejárat felé biccentett.

Abba az irányba néztem és elképedtem, hogy egy ilyen lány, mint Eleanor, hogy tudott összeállni egy ilyen fazonnal.

Nathan

- Reméljük nem cinkelni jött - mondtam El-nek.

- Én is, de ez felénk jön - kezdett el pánikolni.

- Mii? - lepődtem meg.

- Eleanor, beszélhetünk? - kérdezte az ex.

- Nem látod, nem érek rá - mondta El.

- De ez fontos - ex.

- Nem hallottad mit mondott? Húzzál innen! - zavartam el.

- Eleanor ki ez a nyálgép? - ex.

- Nathan ő itt a pasim Louis, Louis ő az exem Nathan - mutatott be neki.

- Loui valami baj van? - jött ide Harry.

- Nincs, már Nathi távozni készült - mondtam és ránéztem Nathan-re.

Motyogott valamit, de nem értettem. Az a lényeg, hogy elment. Most már csak Eleanor az enyém. Egész este beszélgettünk és még jobban megismertem. Egyre jobban kedvelem, talán szeretem?

Harry szemszöge:

- Ashley, hozzak valamit inni? - kezdtem.

- Nem, köszi - mondta.

Ketten ültünk a kanapén, az emberek a kertben buliztak.

- Jössz táncolni, velem? - húztam féloldalas mosolyra a szám.

- Te mehetsz nyugodtan, nekem nincs kedvem - Ashley.

- Nélküled nem megyek - mondtam és megcsókoltam.

Nem tudom meddig ülhettünk itt, de egyszer csak megszólalok:

- Séta?

Ő csak bólogatott. Összekulcsoltuk a kezünket és így elindultunk ki a házból. Az ajtónál beleütköztünk Matt-be. Elég feldúlt volt.

- Áhh, örülök, hogy itt talállak Harold - Matt.

- Mondd, mit szeretnél? - kérdeztem komolyan, de határozottan.

- Négyszemközt, ha lehet - Matt.

- Mondd bátran, nekem Ashley előtt nincsenek titkaim - én.

- Oké, amit Niall-lel tettél az nem szép dolog.

- Ez nem maradhat következmény nélkül - mondta Matt és elment.

- Mire akart ezzel célozni? - kérdezte Ashley.

- Nem tudom, de nekem bűzlik valami - mondtam és elindultunk a sétánkra.

* szombat * augusztus 30.

Liam szemszöge:

Reggel felkeltem a vendégszobában Danielle mellett. Eszembe jutott a tegnap este és csak mosolyogtam. Felébresztettem óvatosan Danielle-t, felöltöztünk és lementünk enni. És utána haza vittem őt. A kocsiban megbeszéltük, hogy el kéne mondani Travis- nek, hogy együtt vagyunk. Megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból. Nekem egyből fegyvert nyomtak a képembe.

- Hagyjátok őt békén. Velem van! – mondta Danielle.

Travis emberei ránéztek Danielle-re, majd letették a fegyvert. Kézen fogtam Danielle-t és elindultunk Travis-hez. 

Danielle kinyitotta az ajtót és bementünk. Travis épp a konyhából jött ki.

- Te mit keresel itt?! Megmondtam, ha meglátlak a nővéremmel, akkor meghalsz!- fenyegetőzött ismét Travis.

- Kuss legyen öcsi! Ne parancsolgassál a nővérednek - oltotta be Danielle.

- De...de...

- Nincs semmi de! Ha nem tetszik, hogy Liam a pasim, akkor elhúzhatsz a házamból vissza anyáékhoz.

- Jó - mondta durcásan Travis és visszament a konyhába.

- De kemény valaki - jegyeztem meg.

- Muszáj megnevelni.

* vasárnap * augusztus 31.

Carl szemszöge:

Elterveztem, hogy ma haza megyek és meglátogatom Elenor-t, a lányomat. Így is tettem, de nem volt otthon. Vártam, hogy haza jöjjön, de nem jött. Végig kérdeztem a szomszédokat és megtudtam, hogy pár napja elköltözött. Az illetőnek meg egy Hammer-ja volt, mindenki tudja, hogy a városban csak egy Hammer van, az is Louis-é. Ha megtudom, hogy Louis csinált is valamit a lányommal, megölöm!

Niall szemszöge:

Reggel Matt-el beültünk a kocsiba és visszamentünk Londonba. Hogy közöljük Milo-val, ezek a férgek élnek! Meg kell bosszulnunk, amit Fürtöske velem tett. Nem tudom mikor fog rendbe jönni a csodálatos arcom. Leparkoltunk és kiszálltunk az autóból, odamentünk a bejárathoz.

- Csá Oli! - koccoltunk össze.

- Csá bro! Mi történt veled? Elég szarul nézel ki.

- Tudom. Milo bent van, mert fontos híreket hoztunk.

- Persze, az irodájában van.

Matt-el bementünk az épületbe egyből Milo irodájához. Bekopogtam.

- Szabad? - hallottam a hangját.

Beléptünk és eléggé meglepett volt az arca.

- Veled meg mi történt?

- Harry Styles!

- De ő halott, nem?

- Nem. Blackpoolban van, azt is tudom, hogy hol.

- Hamarabb nem tudtatok volna szólni? Mondtam, hogy ne kezdjetek magánakcióba úgyse sikerült volna.

- Tudom. Mikor megyünk megölni őket? Harry-t én akarom kinyírni.

- Nyugi Niall! Megadom a lehetőséget, hogy te tedd meg. De most egy terv kellene. Most ti szépen visszamentek, Niall te rendbe hozod amit elrontottál, a bizalmasuk lesztek és telefonon értesítelek titeket a többiről.

- Rendben - mondtam és elhagytuk az irodát.

*Hétfő*

szeptember 1.

Louis szemszöge:

Kivételesen ma én mentem beszerzésre, Ashley helyett. Úton vagyunk a találkahelyre. Alig telt bele 10 percbe és megis érkeztünk. És vártuk, hogy megjöjjön a nagyfőnök, vagyis Carl. Utánunk nem sokkal megérkeztek. Kiszálltak a kocsiból és felénk jöttek.

- Szia, Harold! - ölelte meg őt.

- Szia, Carl!

Ugyanezt eljátszotta Liam-mal is, majd felém jött.

- Üdvözöllek, ifjú ujjonc. Carl Calder - nyújtotta felém a kezét.

Calder? Eleanor-nak is ugyanez a vezetékneve. Az nem lehet! Biztosan véletlen egybe esés. Vagy mégse?

- Örvendek, Louis Tominson vagyok - ráztam vele kezet határozottan.

Carl visszament az autóhoz és kivette a bőröndöt. Odament Harry-hez és kicserélték a táskákat. Majd indultunk volna a kocsihoz, ha Carl nem szól utánunk.

- Nem ismerős az Eleanor név?

Amikor kimondta ezt a nevet minden összeállt. Ez a mocsadék Eleanor apja.

- Mi van vele? - fordultam vele szembe.

- Tudhattam volna, hogy te vagy az. Rossz ember lányával kezdtél ki, kisfiú.

- Nem hiszem... a lányát már rég elvesztette.

- Ehez neked semmi közöd!

- De igenis van. Eleanor a barátnőm - mondtam és közben egyre közelebb kerültünk egymáshoz.

- Nem sokáig - vette elő a fegyverét és rám szegezte.

- Tessék, tedd meg, ha azt akarod, hogy a lányod jobban utáljon - tártam széjjel a karom.

- Nyugi Carl, biztos meglehet ezt beszélni - mondta Harry, remélem sikerült meggyőznie.

És ekkor hallottam, hogy kibiztosítja a fegyverét... Nah Louis most véged, csuktam be a szemem. És várom, hogy történjen meg, de semmi. Elkezdtem hunyorogni, és látom, hogy Carl karba tett kézzel vigyorog. Most mi van?

- Louis! Most már biztos vagyok benne, hogy jó pasit választott magának a lányom. Üdvözöllek a családban - ölelt meg.

13. rész: Elintéztem...

Harry szemszöge:

Ashley-t ott hagytam Louis-szal, majd ő vigyázz rá. Odamentem a Range Rover-emhez, szinte az ajtót kitéptem a helyéről és bevágódtam a vezető ülésre.

 Jól bebasztam az ajtót, felbőgettem a motort és kerék csikorgatva kilőttem magam. 

Nem érdekelt, hogy átléptem a sebesség határt, most semmi sem számított. Megérkeztem Niall-ékhez, megálltam az útpadkára nem érdekel, ha a gyalogosok nem tudnak elmenni. Kiszálltam és szinte futó lépésben mentem a bejárathoz, szó szerint elkezdtem dörömbölni:

- Niall, nyisd ki! Tudom, hogy itthon vagy! - ordítottam.

Jó 10 perce ezt csinálom, mikor résnyire kinyílik az ajtó. Matt álmos feje tekint rám.

- Mit akarsz hajnalok-hajnalán? - kérdezte Matt álmosan.

- Niall?!! - mondtam idegesen.

- Mit szeretnél tőle?

Tele voltam adrenalinnal és beljebb löktem az ajtót, Matt hátra eset és én Niall keresésére indultam. Elég hamar megtaláltam, mivel a szobájában volt és aludt. Az ajtót eltorlaszoltam gyors, hogy nehogy bejöjjön Matt.

- Ébresztő Niall! - kiabáltam és a lepedőt kihúztam alóla.

Niall a földre zuhant, nyöszörgött valamit, majd felállt.

- Harry? Te mit akarsz hajnali 3 kor? - kérdezte Niall és elnyomott egy ásítást.

- Bosszút! - mondtam vicsorítva és neki rontottam Niall-nek.

Mindketten a földre estünk, elkezdtem ütni a fejét jobb egyenes, bal egyenes. Nem láttam és nem hallottam semmit... a düh irányított mindent ebben a pillanatban. Már szinte félholtra vertem, de mégse ölhetem meg hisz ő a barátom. Gyors felálltam és csak néztem Niall-t. Jézusom Harry, te egy állat vagy. Távolról még brutálisabban néz ki...

- Tudom, hogy hallod Niall! Egyet jegyez meg! Soha meg ne lássalak Ashley közelében, mert akkor nem állok le és megöllek - fenyegettem Niall-t.

Odamentem az ajtóhoz a torlaszt elpakoltam onnan és kinyitottam az ajtót. Matt ott állt előttem.

- Mit tettél? - Matt.

Én egy mozdulattal arrébb löktem és lebaktattam a lépcsőn, ki a bejárati ajtón és beszálltam a kocsimba. Rábasztam egyet a kormányra... Niall te szemétláda! Bedugtam a slusszkulcsot és beindítottam az autóm és elindultam. Nem tudtam merre megyek, mert így nem mehettem haza. Autókáztam Blackpool utcáin... Mire hazaértem már 7 óra volt. Leparkoltam és kiszálltam. Oda baktattam a bejárat elé és beléptem a házba. Még mindenki aludt, levettem a cipőm és felmentem a szobámba. Óvatosan nyitottam be, láttam, hogy Ashley alszik, Liam is. Odamentem Ashley ágyához, leguggoltam és megsimítottam az arcát.

- Szerelmem Szeretlek - és egy puszit nyomtam az arcára.

Felálltam, ledobáltam magamról a ruhákat és bementem a fürdőbe, gyors lezuhanyoztam. Kijöttem a fürdőből és egy boxerben befeküdtem Ashley mellé. Felkönyökölve néztem, ahogy alszik. Milyen védtelen ilyenkor. Nem tudtam megállni, hogy ne simogassam. Elkezdett mocorogni.

- Nem akartalak felébreszteni - és magamhoz húztam.

Ashley a mellkasomon pihent, egyszer csak megszólalt:

- Hol voltál? - nyöszörögte.

- Volt egy kis dolgom, de most aludj vissza - és nyomtam egy puszit a feje búbjára.

- Ilyenkor?

- Igen, majd ha felkelünk, elmondok mindent, de most aludjunk - mondtam és becsuktam a szemem.

Elaludtunk... kb 3 óra múlva arra kelek fel, hogy Ashley épp mászik ki mellőlem az ágyból, de én visszahúztam.

- Ne hagyj itt, Cica! - mondtam neki, de még a szemeim csukva voltak.

- Mindjárt visszajövök, csak pisilni megyek - Ash.

Elengedtem és elterpeszkedtem az ágyon, pár perc múlva vissza is jött és bebújt mellém. A mellkasomra feküdt és az ujjaival apró köröket rajzolt rá.

- Elmondod végre, hogy hol voltál hajnalban? - tette fel Ash azt a kérdést, amit nem akartam hallani.

- Elmentem és elrendeztem a dolgokat - mondtam titkolózva.

- Azt kérdeztem, hogy hol voltál - mondta Ash. Látszik, hogy jól ismer engem.

- Niall-nél... - mondtam halkan.

- Mit csináltál te ott? - emelte fel a fejét és a szemembe nézett.

Nem válaszoltam azonnal és próbáltam a tekintetét kerülni.

- Harry! - szólt rám. - Mit tettél?

- Elintéztem...

- Hogy mit csináltál?! - ült fel az ágyba.

- Megvertem...

- Harry ő nem ezt érdemelte..

- De! Ő bántott téged és én ezt nem tűrhettem üres kézzel..

- És te megsérültél?

- Nem.

- Soha ne csinálj ilyet. Ígérd meg!

- Jó, megígérem. Gyere ide.

Ashley visszabújt és tovább beszélgettünk.

* csütörtök *

Írói szemszög:

A nappaliban mindenki helyet foglalt: Liam, Danielle, Louis, Elenor, Zayn, Kelly, Harry, Ashley. És együtt tervezik a bulit, Liam szülinapját, ami holnap esedékes. Liam, Louis, Zayn elmentek piáért és kajáért; a lányok meg díszítő elemekért; Harry meg otthon maradt pihenni.

* péntek * augusztus 29.

Liam szemszöge:

Olyan délelőtt 10 fele felkeltem. Istenem, de öreg lettem. Lementem a lépcsőn és mindenki a konyhában volt. Észrevettek és mindannyian felköszöntöttek és adtak egy kis apróságot. Nem sokkal ezután megjött Danielle is. És olyan 4 fele kipakoltunk és berendeztük a házat egy kis házibulira. Elég szépen fel lett díszítve a lakás. A kedvenc részem az volt, amikor Danielle felmászott a létrára és èn meg adogattam fel neki a lufikat meg a díszeket. Kicsit se jöttek elő a gondolatok... És most várjuk a vendégeket, nem hívtunk sokat csak pár barátot. Megérkeztek a vendégek is és kezdetét vett a buli.

- Harry? Nem láttad Danielle-t? - kérdeztem tőle.

- De, nem rég láttam, hogy a konyhába ment - válaszolta.

- Köszi.

És egyből a konyhába mentem. Meg is találtam, háttal állt nekem.

- Kop-kop - mondtam és hirtelen hátra fordult és, amint meglátott elmosolyodott.

- Szia Szülinapos! Egy italt? - kérdezte Danielle.

- Rendben - és odamentem hozzá.

A kezembe nyomott egy piát és megittam. Majd néztem. Danielle-t.

- Miért nézel? - kérdezte.

- Mert gyönyörű vagy - mondtam a szemébe nézve, majd közelebb léptem hozzá és megsimítottam az arcát.

Nem bírtam sokáig és megcsókoltam. A csókunk egyre hevesebb lett, majd én eltoltam magamtól.

- Valami rosszat tettem? - kérdezte aggódva Danielle.

- Nem. Csak mostanában sokat gondolkodtam kettőnkről...

- És mégis min? - kérdezte meglepődve.

- Hát azon, hogy... lennél-e a barátnőm? - tettem fel a kérdést és közben megfogtam a kezét.

- Liam...én...Persze! - húzta nagy mosolyra a száját.

Én megöleltem 

és a csókolózást ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Majd felmentünk a vendégszobába és megünnepeltük....

12. rész: Vigyázz magadra!

* kedd *

Louis szemszöge:

Reggel felkeltem, mentem kajálni és utána rögtön Eleanor-hoz. És becsöngettem.
- Szia, Louis! - mondta Eleanor pizsiben.
- Szia, Eleanor! - és szorosan megöleltem, majd egy puszit nyomtam az arcára. - Cuki a pizsid - súgtam a fülébe.
- Úgy gondolod? - kérdezte és beleharapott az alsó ajkába.
- Nem mondtam volna, ha nem tetszene.
- Gyere be!
Bementem és elmentünk Eleanor szobájába. El elővette a bőröndöket a szekrényből és lerakta az ágyára.
- Ne segítsek pakolni?
- Menj a kék szekrényhez és vedd ki a ruhákat.
Én bólintottam és odamentem. Ki válogattam a nekem tetsző darabokat és ráraktam az ágyra.
- Louis te mit csinálsz? - nézett rám értetlenül.
- Kiválogattam a ruhákat - mondtam ártatlanul.
- Pont azokat, amiket nem veszek fel? Max csak ritkán.
- Pedig jól állnának neked - odamentem hozzá elég közel és megfogta a kezét. - Rajtad minden jól áll - suttogtam a fülébe.
Majd pakolásztunk tovább. Amikor egyszer csak Eleanor feltett egy kérdést:
- Miért hitettétek el az egész világgal, hogy meghaltatok?
- Hosszú történet...
- Van időnk.
- Rendben. Gyere üljünk le - és leültünk az ágyra. - Ígérd meg, hogy ezt nem fogod tovább adni senkinek, kérlek.
- Ígérem Louis. Ígérem! - fogta meg a kezem biztatás képpen.
- Niall húga, Lili, utálta Ashley-t és összeállt egy drogbáróval, hogy tönkre tegyék őt. Volt, amikor Ashley-t megverték, volt mikor majdnem megölték és volt, amikor elrabolták és megkínozták... Mivel Ash-t nem bírták megölni, ezért fenyegették is őt. Egyik reggel mentem át Kelly-hez, mivel akkor még vele jártam. Szóval mikor mentem át hozzá, berángattak egy kocsiba, ahol adtak egy üzentet. Nagyjából annyi volt benne, hogy Ashley és mi is hamarosan meg fogunk halni. Ezért összeköltöztünk egy közös házba. Az egyik este ránk találtak és felgyújtották a házat, de Liam és az egyik haverunk Dylan jöttek kimenteni minket. Mivel Liam-ot Lili lelőtte, mert amikor együtt voltak megcsalta őt és ebből lett egy gyereke is. Lili úgy tudta, hogy Liam ekkor meghalt, de Dylan segített neki és így nem. Szóval miután kimentettek minket... Niall eltűnt és az egyik barátunk is, akivel Liam megcsalta Lili-t, Jiallian és a gyereke is, Matt. Ez nekünk kapóra jött, hogy mindenki azt hitte, hogy meghaltunk, így az életünk se volt veszélyben. Eljöttünk erre a helyre és elkezdtünk alvilági életet élni. Drogot árulni, betörtünk boltokba, fegyverrel járkálni éjjel-nappal. És én teljesen elveszítettem önmagam ezekben az időkben. Most a napokban, Niall visszatért és elmesélte, hogy kiszökött a házból, de Lili-ék elkapták és bezárták. Viszont kb 1 hónapja megszökött. És megtalált minket. Én amikor megismertelek, azt hittem, hogy csupán csak egy Directioner vagy és nem akartam tőled semmit. Viszont miután jobban megismertelek, tudtam, hogy kellesz nekem. A te hatásodra a régi önmagam vagyok. És nagyon szeretném, ha a hallottak után is szeretnél még hozzánk költözni... - mondtam reménykedve.
- Istenem Louis, ez borzalmas. Így most már minden világos... - és megölelt engem, most nagyon jól esett tőle.
- Akkor ugye költözöl hozzánk? - súgtam a fülébe.
- Persze - nyomott egy puszit az arcomra. Az egész testemben bizsergést éreztem.
- Amúgy neked vannak rokonaid? - kérdeztem.
- Anyukámat megölték... És az apám a felelős érte - mondta szomorúan.
- Miért? Mi történt? - érdeklődtem.
- Fuuu... Nehéz erről beszélnem. Nem igen szoktam ezt senki orrára kötni...
- Nekem bármikor elmondhatsz bármit.
- Az apám egy mocskos állat. Nem foglalkozik velem, csak pénzt küld. Droggal kereskedik. Nem képes meglátogatni a saját lányát, soha. Utálom őt! Apám egyik régi üzlete nagyon balul sült el és ezt anyukámon bosszulták meg. Soha nem fogom ezt megbocsátani neki!
- Ne foglalkozz a múlttal. Most már itt vagyok én neked - szorítottam magamhoz.
- Köszönöm, Louis!
Egy 30 perc pakolás után elindultunk hozzánk. Megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból. én húztam Eleanor egyik bőröndjét ő pedig a másikat. Bementünk a házba. Én felvittem mindkét bőröndöt a szobámba, nehogy már El-nek kelljen cipekedni. És hogy lássa, milyen udvarias vagyok. Bementünk a szobámba.
- Ebből a szekrényből kivettem a ruháimat, csak...
- De Louis - vágott a szavamba Eleanor.
- Nincs semmi de! Csak miattad, hogy te tudj hova pakolni.
- De Louis! A szekrény oldalán van egy papír! - Eleanor levette és elkezdte olvasni. - Itt van a megígért szekrény Louis. Remélem, tetszik.
- A francba, lebuktam! Re ugye tetszik?
- Igen tetszik - odajött hozzám és megölelt, annyira jó illata van.
Kipakoltunk, majd leültünk az ágyra és beszélgettünk erről-arról. Amikor Harry nyit be a szobába.
- Gyertek le, mert activityzünk!
Egymásra néztünk Elenor-ral és lementünk. Mi voltunk a legidétlenebb páros és ez által utolsók is lettünk. Én nagyon béna voltam szinte semmit nem bírtam elmutogatni max körül írni kisebb-nagyobb sikerrel. De Eleanor se tudott sokkal többet, mint én.
- Louis amikor a kakaós csigát kellett elmutogatnod, akkor miért guggoltál le és csináltad azt mintha erőlködnél a wc-n? - kérdezte tőlem Eleanor.
- Akkor azt próbáltam elmutogatni, hogy kaka - válaszoltam lehajtott fejjel.
- Te nagyon hülye vagy - bújt oda hozzám. - De én bírom a fejed - mosolygott rám.

Olyan este 10 fele járhatott már az idő, mivel a pakolással eltelt kb 5 óra.
- Louis! Megmutatod a fürdőt?
- Persze - fogtam meg a kezét és magam után húztam. - Itt van - mutattam meg. - Bent találsz törölközőt meg mindent, amire szükséged lehet.
Én visszamentem a szobámba, leültem az ágyra és úgy vártam Eleanor-t. Kb 25 perc múlva nyílt az ajtó. Egy szál törölközőben lépett be.
- Nem tudtam, hogy itt vagy - pirult el Eleanor.
- Engem nem zavar a lenge öltözéked.
- Én... csak elfelejtettem ruhát vinni - mondta és gyorsan felkapott pár ruhát és kiment.
Olyan aranyos volt, hogy zavarban volt pedig nem kellett volna. Hiszen, remélhetőleg én leszek a pasija hamarosan. És jött vissza immár felöltözve. Leült mellém az ágyra. Én közelebb húzódtam. hozzá és megfogtam a kezét.
- Eleanor... a ma történtek után kicsit félek fel tenni ezt a kérdést...De... Leszel a barátnőm?

- Soha életemben nem gondoltam, hogy most itt fogok veled ülni ezen az ágyon. És te ilyet fogsz mondani nekem. Amire a válaszom egy nagyon nagy IGEN - mondta mosolyogva.
Én közelebb hajoltam hozzá és egy lágy csókot leheltem az ajkaira.
- Akkor mostantól hivatalosan is a barátnőm vagy - vigyorodtam el.
- Igen. Hivatalosan - vigyorgott vissza El.
Kotorászni kezdtem a zsebembe és elővettem a karkötőt, amit még az első randink előtt vettem.
- Ezzel szeretném tudatni mindenkivel, hogy az enyém vagy - raktam fel Eleanor csuklójára.
- Köszi Louis! Nagyon jól néz ki - adott egy puszit az arcomra.
- Egy kis időre el kell mennem, mert megígértem valamit Ashley-nek. Hamarosan jövök - nyomtam egy puszit az arcára.
Kimentem a szobából és mentem megkeresni Ash-t. Benyitottam a szobájába.
- Ashley hol van? - kérdeztem.
- Lement a konyhába kajáért - válaszolta Hazza.
- Kösz haver!
Ezzel kimentem és lementem a konyhába.
- Szia, Ashley! - öleltem meg hátulról, ameddig ő csinálta a szenyát.
- Szia, Lou!
- Képzeld el! - kezdtem is a mondandómat. - Mivel megígértem, hogy neked szólok elsőnek és én nem szoktam megszegni az ígéreteimet... Tehát elmondom én és Eleanor járunk.
Ashley letette épp azt, ami a kezében volt és felém fordult.
- Gratulálok Louis! Remélem sokáig együtt  lesztek. Eleanor egy nagyon kedves lány.
- Tudom - felkaptam és megpörgettem Ash-t. - De most már megyek, nem akarom megváratni.
- Rendben.
Felmentem.
- Itt is vagyok - nyitottam be.
De Eleanor már aludt én óvatosan becsuktam az ajtót. Odamentem hozzá, betakartam. Leoltottam a villanyt és befeküdtem mellé.

* kedd * augusztus 26.

Ashley szemszöge:

Reggel Harry ölelő karjaiban ébredtem. Amint kinyitottam a szemem furcsa érzés kerített hatalmába, de nem foglalkoztam vele. Óvatosan kimásztam Harry mellől, bementem a fürdőbe. Megmostam az arcom és megfésülködtem. Majd lementem a konyhába inni valamit, éhes nem voltam. Rosszul voltam, ha a kajára gondoltam. Szóval a hűtőből kivetem a narancslét és öntöttem magamnak egy pohárral, majd visszaraktam. Szürcsölgettem az itókát, mikor Harry lép be kómás fejjel alsónadrágban. Meg kell jegyeznem nagyom cuki volt.
- Szia Cica! - jött ide hozzám és megcsókolt.

- Harry ma szerintem nem megyek veletek - mondtam neki.
- Miért? Valami baj van? - nézett rám aggódva.
- Nem érzem jól magam...
- Rendben. Akkor ma itthon maradsz és pihensz - majd megölelt. - Szeretlek - suttogta.
- Én is szeretlek Styles - mondtam és megcsókoltam.
Leültem a kanapéra tv-zni. Liam és Harry elmentek a lő pályára. Louis-Elenor és Zayn-Kelly elmentek késői ebédre, mivel már délután 2 van. Én a kanapén elbóbiskoltam és olyan 4 fele arra keltem fel, hogy csöngetnek. Teljesen fitten felkeltem, most már nem volt semmi bajom. És kinyitottam az ajtót.
- Niall! - öleltem meg.
- Szia Ashley! - puszilta meg a nyakam.

Beljebb mentünk a házba és leültünk a kanapéra.
- A többiek? - kérdezte Niall körül nézve.
- Nincsenek itthon - válaszoltam.
- Ez nem szép dolog, itt hagynak téged egyedül, akármilyen perverz állaz bejöhetett volna - mondta Niall és megint azt a tüzet láttam a szemébe.
- Köszi, hogy aggódsz értem, de meg tudom magam védeni.
Motyogott valamit, de sajna nem értettem. (amúgy ezt mondta: majd meglátjuk)
- Amúgy reggel futni voltam és az erdőben láttam egy jó kis faházat, hátha van benne valami értékes cucc, amit elvihetnénk. Jössz? - kérdezte Niall.
- Persze, legalább addig se unatkozok itthon. Mindjárt jövök, csak felöltözök - mondtam.
Niall bólogatott és én felmentem átöltözni. Felvettem egy farmer rövidnacit, egy lenge topot és sportcipőt (közben: Niall tönkre tette Ashley telefonját). Majd visszamentem a nappaliba Niall-höz.
- Indulhatunk - mondtam és elvettem a telefonomat az asztalról. - Vagyis várj, még írok egy üzit Harry-nek.
- Majd a kocsiban írsz neki - sürgetett Niall.
Én elraktam a telefonomat a zsebembe, beültem Niall mellé a kocsiba. Elindultunk. A telefonom valamiért nem működött.
- Utálom azt a szart - és földhöz basztam Niall kocsijában.
- Tessék itt az enyém - nyújtotta át a sajátját. - Benne van a száma.
Elvettem és gyors írtam Harry-nek egy üzit: "Szia H! Elmentem Niall-lel! Majd este megyek. Szeretlek Ashley" (ezt az üzit nem Harry kapta meg, hanem Matt). Majd visszaadtam a telefont. Az enyémnek összeszedtem a darabjait, összeraktam és beraktam a zsebembe.
- Mikor érünk oda? - kérdeztem.
- Még jó 5 perc! Bírd ki - és rám mosolygott.

Aztán minden olyan hirtelen történt, csak arra emlékszem, hogy neki csapódtunk egy fának és bevertem a fejem a műszerfalba. Ahol a fejemet beütöttem ott kiserkent a vér. Kiszálltam a totálkáros kocsiból, de megszédültem és neki támaszkodtam a kocsi oldalának. Majd Niall is kiszállt és elkezdett szitkozódni.
- Hülye fa! Hogy nem vettem észre - és jól belerúgott az autóba.
Hát ez nagyon hülye... majd odajött hozzám.
- Ashley minden rendben? Ohh, de csúnya a homlokod... - és aztán olyan furán nézett rám.
- Persze, csak ne nézz így rám.
- Oké, akkor gyere, menjünk - fogta meg a kezem és maga után húzott az erdő mélyére.
Sétáltunk és egyszer csak Niall egy hirtelen mozdulattal neki lökött egy fának és kurvára bevertem a fejem, megint. Alig bírtam mozdulni, mert Niall erősebb volt nálam.
- Nyugi Baby, nem fog fájni - mondta Niall és elkezdett kotorászni a zsebében, majd egy szúrást éreztem.
Pár perccel később egyre gyengébb lettem és nyugodt. Niall elengedett és a földre fektetett. Közel hajolt hozzám és megcsókolt nem tudtam ellene semmit tenni, gyenge voltam. Majd szép lassan, gombolta ki a nadrágom és lehúzta a tangámmal együtt. Majd ő is megszabadult a nadrágjától és a boxerétől.
- A régi szép idők emlékére - mondta és tövig benyomta a farkát.
Nagyom fájt, de egy hang se jött ki a torkomon. Soha a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy Niall ezt teszi, főleg velem... Nem hiszem el, hogy bedőltem neki! Majd mikor elélvezett, felállt és felhúzta a nadrágját. Leguggolt mellém.
- Vigyázz magadra! - és egy puszit nyomott a homlokomra, majd itt hagyott engem.
Azt hiszi ennyivel megússza? Hogy elsétált? Akkor téved! Közben besötétedett. Már amikor egy kis erőt kaptam, felöltöztem. Aztán elővettem a zsebemből a telefonom és tárcsáztam volna Harry-t, de aztán kapcsoltam, hogy nekem elromlott. Itt maradtam teljesen egyedül, azt se tudom, hogy jutok ki innen. Felálltam és elindultam egyenesen előre, majd kijutok valahogy. Egy óra bolyongás után kiértem a fő útra. Vártam, hogy erre jöjjön egy autós. Láttam, hogy jön erre egy kocsi én felálltam és stoppoltam. Meg is állt egy vörös hajú csaj ült benne. Kicsit ismerős volt, de nem foglalkoztam ezzel. Beültem mellé.
- Hova tartasz? - kérdezte a vörös.
- Blackpool, Goat street 42. - mondtam a címet.
- Rendben elviszlek.
30 perc kocsikázás után megérkeztünk.
- Köszönöm - és kiszálltam, a ház felé vettem az irányt.
Olyan éjfél körül lehetett, de a házban égett a villany még. Kerestem a kulcsaimat a zsebembe, de nem találtam még a telefonom se volt meg...biztos elhagytam akkor... Ezért muszáj volt csengetnem. Vártam, hogy valaki jöjjön ajtót nyitni. Harry kinyitotta.
- Ashley!? - mondta döbbenten Hazza.
Én nem mondtam semmit csak odabújtam hozzá és elkezdtem sírni. Behúzott a házba és a kanapéra ültetett. Egy percre se engedtem a szorításomon, mert mellette biztonságban érzem magam. Tudom, hogy ő mindentől megvéd.
- Ashley, mi történt? - emelte fel a fejem és a nem odaillő hajszálakat kisöpörte az arcomból.
- N-Niall... - csak ennyit bírtam kinyögni és újra elkezdett patakokban folyni a könnyem.
- Mit tett veled? - húzta fel egyre jobban az agyát.
- Meg... - csuklott el a hangom.
- Létszi, mond el! - szinte már könyörgött nekem.
- Meg...erőszakolt - hajtottam le a fejem.
- Hogy mi?! Niall ezt tette veled??! - a hangja döbbent volt, de közben a tekintete nem ezt sugározta.
- I-I-Igen - mondtam sírva.
- Louis! - kiabálta Harry.
Louis trappol le a lépcsőn és bejött a nappaliba.
- Mondd - Louis.
- Maradj itt Ashley-vel. Vigyázz rá! Nekem dolgom van - fogta magát Harry és elment.