12. rész: Vigyázz magadra!

* kedd *

Louis szemszöge:

Reggel felkeltem, mentem kajálni és utána rögtön Eleanor-hoz. És becsöngettem.
- Szia, Louis! - mondta Eleanor pizsiben.
- Szia, Eleanor! - és szorosan megöleltem, majd egy puszit nyomtam az arcára. - Cuki a pizsid - súgtam a fülébe.
- Úgy gondolod? - kérdezte és beleharapott az alsó ajkába.
- Nem mondtam volna, ha nem tetszene.
- Gyere be!
Bementem és elmentünk Eleanor szobájába. El elővette a bőröndöket a szekrényből és lerakta az ágyára.
- Ne segítsek pakolni?
- Menj a kék szekrényhez és vedd ki a ruhákat.
Én bólintottam és odamentem. Ki válogattam a nekem tetsző darabokat és ráraktam az ágyra.
- Louis te mit csinálsz? - nézett rám értetlenül.
- Kiválogattam a ruhákat - mondtam ártatlanul.
- Pont azokat, amiket nem veszek fel? Max csak ritkán.
- Pedig jól állnának neked - odamentem hozzá elég közel és megfogta a kezét. - Rajtad minden jól áll - suttogtam a fülébe.
Majd pakolásztunk tovább. Amikor egyszer csak Eleanor feltett egy kérdést:
- Miért hitettétek el az egész világgal, hogy meghaltatok?
- Hosszú történet...
- Van időnk.
- Rendben. Gyere üljünk le - és leültünk az ágyra. - Ígérd meg, hogy ezt nem fogod tovább adni senkinek, kérlek.
- Ígérem Louis. Ígérem! - fogta meg a kezem biztatás képpen.
- Niall húga, Lili, utálta Ashley-t és összeállt egy drogbáróval, hogy tönkre tegyék őt. Volt, amikor Ashley-t megverték, volt mikor majdnem megölték és volt, amikor elrabolták és megkínozták... Mivel Ash-t nem bírták megölni, ezért fenyegették is őt. Egyik reggel mentem át Kelly-hez, mivel akkor még vele jártam. Szóval mikor mentem át hozzá, berángattak egy kocsiba, ahol adtak egy üzentet. Nagyjából annyi volt benne, hogy Ashley és mi is hamarosan meg fogunk halni. Ezért összeköltöztünk egy közös házba. Az egyik este ránk találtak és felgyújtották a házat, de Liam és az egyik haverunk Dylan jöttek kimenteni minket. Mivel Liam-ot Lili lelőtte, mert amikor együtt voltak megcsalta őt és ebből lett egy gyereke is. Lili úgy tudta, hogy Liam ekkor meghalt, de Dylan segített neki és így nem. Szóval miután kimentettek minket... Niall eltűnt és az egyik barátunk is, akivel Liam megcsalta Lili-t, Jiallian és a gyereke is, Matt. Ez nekünk kapóra jött, hogy mindenki azt hitte, hogy meghaltunk, így az életünk se volt veszélyben. Eljöttünk erre a helyre és elkezdtünk alvilági életet élni. Drogot árulni, betörtünk boltokba, fegyverrel járkálni éjjel-nappal. És én teljesen elveszítettem önmagam ezekben az időkben. Most a napokban, Niall visszatért és elmesélte, hogy kiszökött a házból, de Lili-ék elkapták és bezárták. Viszont kb 1 hónapja megszökött. És megtalált minket. Én amikor megismertelek, azt hittem, hogy csupán csak egy Directioner vagy és nem akartam tőled semmit. Viszont miután jobban megismertelek, tudtam, hogy kellesz nekem. A te hatásodra a régi önmagam vagyok. És nagyon szeretném, ha a hallottak után is szeretnél még hozzánk költözni... - mondtam reménykedve.
- Istenem Louis, ez borzalmas. Így most már minden világos... - és megölelt engem, most nagyon jól esett tőle.
- Akkor ugye költözöl hozzánk? - súgtam a fülébe.
- Persze - nyomott egy puszit az arcomra. Az egész testemben bizsergést éreztem.
- Amúgy neked vannak rokonaid? - kérdeztem.
- Anyukámat megölték... És az apám a felelős érte - mondta szomorúan.
- Miért? Mi történt? - érdeklődtem.
- Fuuu... Nehéz erről beszélnem. Nem igen szoktam ezt senki orrára kötni...
- Nekem bármikor elmondhatsz bármit.
- Az apám egy mocskos állat. Nem foglalkozik velem, csak pénzt küld. Droggal kereskedik. Nem képes meglátogatni a saját lányát, soha. Utálom őt! Apám egyik régi üzlete nagyon balul sült el és ezt anyukámon bosszulták meg. Soha nem fogom ezt megbocsátani neki!
- Ne foglalkozz a múlttal. Most már itt vagyok én neked - szorítottam magamhoz.
- Köszönöm, Louis!
Egy 30 perc pakolás után elindultunk hozzánk. Megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból. én húztam Eleanor egyik bőröndjét ő pedig a másikat. Bementünk a házba. Én felvittem mindkét bőröndöt a szobámba, nehogy már El-nek kelljen cipekedni. És hogy lássa, milyen udvarias vagyok. Bementünk a szobámba.
- Ebből a szekrényből kivettem a ruháimat, csak...
- De Louis - vágott a szavamba Eleanor.
- Nincs semmi de! Csak miattad, hogy te tudj hova pakolni.
- De Louis! A szekrény oldalán van egy papír! - Eleanor levette és elkezdte olvasni. - Itt van a megígért szekrény Louis. Remélem, tetszik.
- A francba, lebuktam! Re ugye tetszik?
- Igen tetszik - odajött hozzám és megölelt, annyira jó illata van.
Kipakoltunk, majd leültünk az ágyra és beszélgettünk erről-arról. Amikor Harry nyit be a szobába.
- Gyertek le, mert activityzünk!
Egymásra néztünk Elenor-ral és lementünk. Mi voltunk a legidétlenebb páros és ez által utolsók is lettünk. Én nagyon béna voltam szinte semmit nem bírtam elmutogatni max körül írni kisebb-nagyobb sikerrel. De Eleanor se tudott sokkal többet, mint én.
- Louis amikor a kakaós csigát kellett elmutogatnod, akkor miért guggoltál le és csináltad azt mintha erőlködnél a wc-n? - kérdezte tőlem Eleanor.
- Akkor azt próbáltam elmutogatni, hogy kaka - válaszoltam lehajtott fejjel.
- Te nagyon hülye vagy - bújt oda hozzám. - De én bírom a fejed - mosolygott rám.

Olyan este 10 fele járhatott már az idő, mivel a pakolással eltelt kb 5 óra.
- Louis! Megmutatod a fürdőt?
- Persze - fogtam meg a kezét és magam után húztam. - Itt van - mutattam meg. - Bent találsz törölközőt meg mindent, amire szükséged lehet.
Én visszamentem a szobámba, leültem az ágyra és úgy vártam Eleanor-t. Kb 25 perc múlva nyílt az ajtó. Egy szál törölközőben lépett be.
- Nem tudtam, hogy itt vagy - pirult el Eleanor.
- Engem nem zavar a lenge öltözéked.
- Én... csak elfelejtettem ruhát vinni - mondta és gyorsan felkapott pár ruhát és kiment.
Olyan aranyos volt, hogy zavarban volt pedig nem kellett volna. Hiszen, remélhetőleg én leszek a pasija hamarosan. És jött vissza immár felöltözve. Leült mellém az ágyra. Én közelebb húzódtam. hozzá és megfogtam a kezét.
- Eleanor... a ma történtek után kicsit félek fel tenni ezt a kérdést...De... Leszel a barátnőm?

- Soha életemben nem gondoltam, hogy most itt fogok veled ülni ezen az ágyon. És te ilyet fogsz mondani nekem. Amire a válaszom egy nagyon nagy IGEN - mondta mosolyogva.
Én közelebb hajoltam hozzá és egy lágy csókot leheltem az ajkaira.
- Akkor mostantól hivatalosan is a barátnőm vagy - vigyorodtam el.
- Igen. Hivatalosan - vigyorgott vissza El.
Kotorászni kezdtem a zsebembe és elővettem a karkötőt, amit még az első randink előtt vettem.
- Ezzel szeretném tudatni mindenkivel, hogy az enyém vagy - raktam fel Eleanor csuklójára.
- Köszi Louis! Nagyon jól néz ki - adott egy puszit az arcomra.
- Egy kis időre el kell mennem, mert megígértem valamit Ashley-nek. Hamarosan jövök - nyomtam egy puszit az arcára.
Kimentem a szobából és mentem megkeresni Ash-t. Benyitottam a szobájába.
- Ashley hol van? - kérdeztem.
- Lement a konyhába kajáért - válaszolta Hazza.
- Kösz haver!
Ezzel kimentem és lementem a konyhába.
- Szia, Ashley! - öleltem meg hátulról, ameddig ő csinálta a szenyát.
- Szia, Lou!
- Képzeld el! - kezdtem is a mondandómat. - Mivel megígértem, hogy neked szólok elsőnek és én nem szoktam megszegni az ígéreteimet... Tehát elmondom én és Eleanor járunk.
Ashley letette épp azt, ami a kezében volt és felém fordult.
- Gratulálok Louis! Remélem sokáig együtt  lesztek. Eleanor egy nagyon kedves lány.
- Tudom - felkaptam és megpörgettem Ash-t. - De most már megyek, nem akarom megváratni.
- Rendben.
Felmentem.
- Itt is vagyok - nyitottam be.
De Eleanor már aludt én óvatosan becsuktam az ajtót. Odamentem hozzá, betakartam. Leoltottam a villanyt és befeküdtem mellé.

* kedd * augusztus 26.

Ashley szemszöge:

Reggel Harry ölelő karjaiban ébredtem. Amint kinyitottam a szemem furcsa érzés kerített hatalmába, de nem foglalkoztam vele. Óvatosan kimásztam Harry mellől, bementem a fürdőbe. Megmostam az arcom és megfésülködtem. Majd lementem a konyhába inni valamit, éhes nem voltam. Rosszul voltam, ha a kajára gondoltam. Szóval a hűtőből kivetem a narancslét és öntöttem magamnak egy pohárral, majd visszaraktam. Szürcsölgettem az itókát, mikor Harry lép be kómás fejjel alsónadrágban. Meg kell jegyeznem nagyom cuki volt.
- Szia Cica! - jött ide hozzám és megcsókolt.

- Harry ma szerintem nem megyek veletek - mondtam neki.
- Miért? Valami baj van? - nézett rám aggódva.
- Nem érzem jól magam...
- Rendben. Akkor ma itthon maradsz és pihensz - majd megölelt. - Szeretlek - suttogta.
- Én is szeretlek Styles - mondtam és megcsókoltam.
Leültem a kanapéra tv-zni. Liam és Harry elmentek a lő pályára. Louis-Elenor és Zayn-Kelly elmentek késői ebédre, mivel már délután 2 van. Én a kanapén elbóbiskoltam és olyan 4 fele arra keltem fel, hogy csöngetnek. Teljesen fitten felkeltem, most már nem volt semmi bajom. És kinyitottam az ajtót.
- Niall! - öleltem meg.
- Szia Ashley! - puszilta meg a nyakam.

Beljebb mentünk a házba és leültünk a kanapéra.
- A többiek? - kérdezte Niall körül nézve.
- Nincsenek itthon - válaszoltam.
- Ez nem szép dolog, itt hagynak téged egyedül, akármilyen perverz állaz bejöhetett volna - mondta Niall és megint azt a tüzet láttam a szemébe.
- Köszi, hogy aggódsz értem, de meg tudom magam védeni.
Motyogott valamit, de sajna nem értettem. (amúgy ezt mondta: majd meglátjuk)
- Amúgy reggel futni voltam és az erdőben láttam egy jó kis faházat, hátha van benne valami értékes cucc, amit elvihetnénk. Jössz? - kérdezte Niall.
- Persze, legalább addig se unatkozok itthon. Mindjárt jövök, csak felöltözök - mondtam.
Niall bólogatott és én felmentem átöltözni. Felvettem egy farmer rövidnacit, egy lenge topot és sportcipőt (közben: Niall tönkre tette Ashley telefonját). Majd visszamentem a nappaliba Niall-höz.
- Indulhatunk - mondtam és elvettem a telefonomat az asztalról. - Vagyis várj, még írok egy üzit Harry-nek.
- Majd a kocsiban írsz neki - sürgetett Niall.
Én elraktam a telefonomat a zsebembe, beültem Niall mellé a kocsiba. Elindultunk. A telefonom valamiért nem működött.
- Utálom azt a szart - és földhöz basztam Niall kocsijában.
- Tessék itt az enyém - nyújtotta át a sajátját. - Benne van a száma.
Elvettem és gyors írtam Harry-nek egy üzit: "Szia H! Elmentem Niall-lel! Majd este megyek. Szeretlek Ashley" (ezt az üzit nem Harry kapta meg, hanem Matt). Majd visszaadtam a telefont. Az enyémnek összeszedtem a darabjait, összeraktam és beraktam a zsebembe.
- Mikor érünk oda? - kérdeztem.
- Még jó 5 perc! Bírd ki - és rám mosolygott.

Aztán minden olyan hirtelen történt, csak arra emlékszem, hogy neki csapódtunk egy fának és bevertem a fejem a műszerfalba. Ahol a fejemet beütöttem ott kiserkent a vér. Kiszálltam a totálkáros kocsiból, de megszédültem és neki támaszkodtam a kocsi oldalának. Majd Niall is kiszállt és elkezdett szitkozódni.
- Hülye fa! Hogy nem vettem észre - és jól belerúgott az autóba.
Hát ez nagyon hülye... majd odajött hozzám.
- Ashley minden rendben? Ohh, de csúnya a homlokod... - és aztán olyan furán nézett rám.
- Persze, csak ne nézz így rám.
- Oké, akkor gyere, menjünk - fogta meg a kezem és maga után húzott az erdő mélyére.
Sétáltunk és egyszer csak Niall egy hirtelen mozdulattal neki lökött egy fának és kurvára bevertem a fejem, megint. Alig bírtam mozdulni, mert Niall erősebb volt nálam.
- Nyugi Baby, nem fog fájni - mondta Niall és elkezdett kotorászni a zsebében, majd egy szúrást éreztem.
Pár perccel később egyre gyengébb lettem és nyugodt. Niall elengedett és a földre fektetett. Közel hajolt hozzám és megcsókolt nem tudtam ellene semmit tenni, gyenge voltam. Majd szép lassan, gombolta ki a nadrágom és lehúzta a tangámmal együtt. Majd ő is megszabadult a nadrágjától és a boxerétől.
- A régi szép idők emlékére - mondta és tövig benyomta a farkát.
Nagyom fájt, de egy hang se jött ki a torkomon. Soha a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy Niall ezt teszi, főleg velem... Nem hiszem el, hogy bedőltem neki! Majd mikor elélvezett, felállt és felhúzta a nadrágját. Leguggolt mellém.
- Vigyázz magadra! - és egy puszit nyomott a homlokomra, majd itt hagyott engem.
Azt hiszi ennyivel megússza? Hogy elsétált? Akkor téved! Közben besötétedett. Már amikor egy kis erőt kaptam, felöltöztem. Aztán elővettem a zsebemből a telefonom és tárcsáztam volna Harry-t, de aztán kapcsoltam, hogy nekem elromlott. Itt maradtam teljesen egyedül, azt se tudom, hogy jutok ki innen. Felálltam és elindultam egyenesen előre, majd kijutok valahogy. Egy óra bolyongás után kiértem a fő útra. Vártam, hogy erre jöjjön egy autós. Láttam, hogy jön erre egy kocsi én felálltam és stoppoltam. Meg is állt egy vörös hajú csaj ült benne. Kicsit ismerős volt, de nem foglalkoztam ezzel. Beültem mellé.
- Hova tartasz? - kérdezte a vörös.
- Blackpool, Goat street 42. - mondtam a címet.
- Rendben elviszlek.
30 perc kocsikázás után megérkeztünk.
- Köszönöm - és kiszálltam, a ház felé vettem az irányt.
Olyan éjfél körül lehetett, de a házban égett a villany még. Kerestem a kulcsaimat a zsebembe, de nem találtam még a telefonom se volt meg...biztos elhagytam akkor... Ezért muszáj volt csengetnem. Vártam, hogy valaki jöjjön ajtót nyitni. Harry kinyitotta.
- Ashley!? - mondta döbbenten Hazza.
Én nem mondtam semmit csak odabújtam hozzá és elkezdtem sírni. Behúzott a házba és a kanapéra ültetett. Egy percre se engedtem a szorításomon, mert mellette biztonságban érzem magam. Tudom, hogy ő mindentől megvéd.
- Ashley, mi történt? - emelte fel a fejem és a nem odaillő hajszálakat kisöpörte az arcomból.
- N-Niall... - csak ennyit bírtam kinyögni és újra elkezdett patakokban folyni a könnyem.
- Mit tett veled? - húzta fel egyre jobban az agyát.
- Meg... - csuklott el a hangom.
- Létszi, mond el! - szinte már könyörgött nekem.
- Meg...erőszakolt - hajtottam le a fejem.
- Hogy mi?! Niall ezt tette veled??! - a hangja döbbent volt, de közben a tekintete nem ezt sugározta.
- I-I-Igen - mondtam sírva.
- Louis! - kiabálta Harry.
Louis trappol le a lépcsőn és bejött a nappaliba.
- Mondd - Louis.
- Maradj itt Ashley-vel. Vigyázz rá! Nekem dolgom van - fogta magát Harry és elment.