7. rész: Örülj, hogy megúsztad ennyivel

Meghoztam az új rész, remélem tetszik :DD a következő rész pedig hétfőn lesz :)

Niall szemszöge:

Matt-el leparkoltunk Ashley-ék háza elé.

- Mi fogsz nekik mondani? – kérdezte tőlem Matt.

- Ezen még nem gondolkodtam, majd ami eszembe jut. 

- Sok sikert Niall.

Kiszálltam az autóból és a ház felé vettem az irányt. De szar ez a ház, még az öreganyám is jobba lakik. Megálltam az ajtó előtt és megnyomtam a csengőt. Alig telt el pár másodperc és kinyílt az ajtó. Ashley állt előttem kócosan. Vajon mit csinálhatott?

- N-N-Niall? - dadogta. Istenem csak nehogy idejöjjön és megöleljen.

- Szia Ashley! - és rámosolyogtam az 1000W-os mosolyommal.

- Hogy kerülsz ide?

- Hozzád jöttem, Baby. Hogy újra az enyém legyél.

- Bazd meg, Niall!

És Ashley eltűnt az ajtóból, nah végre. Nyitva hagyta, gondolom, bemehetek. Beléptem a házba. Elindultam abba az irányba, amerre Ashley ment. Láttam kócoska leült fürtöske mellé. Aztán összesúgtak és fürtike hátra nézett. Én a földet lestem, majd felnéztem.

- Csá haver! - intettem neki. Úgy néz rám, mint aki szellemet lát. Hát ez a fej... Valami borzalmas.

- Hello Niall! - és mutatta, hogy üljek le közéjük. Én leültem.

- Hogy menekültél meg a házból? - kérdezte tőlem Ash.

- Az úgy történt, hogy... Kimentem a nyitott ablakon aztán jött a cink. Elkaptak Milo-ék. Kb. 1 hónapja megszöktem és az óta kereslek titeket - és ránéztem Ash-re.

Harry tudatni akarta velem, hogy Ashley már az övé, ezért a kezét ráhelyezte Ashley combjára.

- Együtt vagytok? Mióta tart a románc? - kérdeztem.

- Nem vagyunk együtt - mondta Ashley és levette Harry kezét a combjáról.

- Ez jó hír - és megint a szöszire mosolyogtam.

- Mi a fasznak jöttél ide? - tört ki magából fürtöske. Féltékeny... Jó ezzel húzni az ágyat - Minek kezdtél el minket keresni, hisz mindenki azt hiszi, hogy meghaltunk?!

Levettem Ash-ről a tekintetem és ránéztem Harry-re.

- Ashley, beszélhetünk? Négyszemközt?

- Persze. Harry, most itt hagynál?

- Nem szívesen, de igen - felállt a kanapéról és megpuszilta Ash-t és közben engem nézett. Azt hiszi, hogy ez engem érdekel? Majd elindult a lépcsőn felfele.

- Szóóóóval... - felálltam és leültem Ashley mellé jó szorosan.

- Mit akarsz tőlem?

- Tudom, hogy egy év telt el, de az érzéseim nem változtak teirántad. Szeretlek még mindig. És nem érdekel, hogy mi történt Harry és közted - mondtam a szemébe nézve. Remélem elhiszi, mert akkor meg tudom fektetni.

- Niall, az egy év az sok idő. Az érzéseim irántad megváltoztak. Szeretlek, de mint barát - Nah bazd meg nehezebb lesz így meg fektetnem.

- De én szeretlek - és az ujjaimat végig húztam a combján felfele.

- Niall, hagyjál! - dobta le a kezemet magáról.

- De most miért? Létszi csak most utoljára légy az enyém - kérleltem. Ilyen se fordult még elő, hogy egy csajnak kellett könyörgöm.

- Nem!

- Nem? - és megfogtam a csuklóját, jól megszorítottam.

- Áúú. Ez fáj! - nyafogta. De jól jönne ilyenkor egy pillanatragasztó! - Engedje el!

Figyelmen kívül hagytam a másik kezét és megütött vele.

- Ezt nem kellett volna! - és még erősebben szorítottam a csukóját - Örülj, hogy megúsztad ennyivel. Még nem végeztünk!

Fogtam magam és visszamentem a kocsiba.

Harry szemszöge:

Megyek fel a lépcsőn, mert Niall felküldött. Valami nem stimmel vele. Beléptem a szobába, Liam a telefonját babrálta. Én levágódtam mellé.

- Minden rendben? - kérdezte.

- Nem.

- Mi történt?

- Niall nem halt meg és itt van lent a nappaliban.

- Hogy mi? Hisz ez jó. Megyek, köszönök neki.

- Ne menjél! Most Ashley-vel beszél. Ne zavard meg őket - mondtam lehajtott fejjel.

- Nem örülsz, hogy itt van Niall?

- De örülök... Csak tudod, hogy mi volt Ashley és közte.

- Tudom, de azóta már egy év eltelt és nem ő volt mellette, hanem te - öntötte belém a lelket Liam.

- De hogyha megint összejönnek? Az én szívem darabokra törne. Nem bírnám elviselni, ha más érintené meg úgy, ahogy én tehetném.

- Mondd el neki, hogy mit érzel. Amíg nem késő - tette a vállamra a kezét.

Liam-nak igaza van, lehet, hogy tényleg el kéne mondanom neki. Ekkor kinyílt az ajtó és Ashley lépett be rajta. Én ránéztem és láttam, hogy történt valami.

- Hol van Niall? - kérdezte Liam.

- Elment - csukott meg a hangja Ashley-nek.

- Legalább köszönhetett volna - mondta L. és kiment.

- Ashley! - odaléptem elé és a puha arcát a kezeimbe vettem - Mi történt lent?

- Semmi. Csak beszélgettünk - sütötte le a szemét.

- Ezt mondd a szemembe nézve.

- Nem történt semmi. Csak beszélgettünk - mondta immár a szemembe nézve.

- Jól van - szorosan magamhoz öleltem és a fülébe súgtam - Kérlek ne békülj ki vele, összetörsz vele egy szívet.

*Vasárnap*

Harry szemszöge:

Ma reggel Niall átjött és mindenkit áthívott magához vacsorára. Ez fura, ilyen még nem fordult elő... De most itt ülök a kocsiban és vezetek hozzá. Ashley mellettem, látom rajta, hogy valami aggasztja. Jobbnak láttam, ha nem kérdezek rá. A többiek Louis kocsijában voltak és jöttek utánunk. Megérkeztünk, kiszálltam a kocsiból. Ashley is így tett.

- Szóval itt lakik Niall - mondta Liam.

- Úgy tűnik - mondtam.

És mindannyian az ajtóhoz léptünk, Zayn megnyomta a csengőt. Hamar nyílt az ajtó és egy ismeretlen ember állt előttünk, de olyan érzés fogott el mintha ismerném.

- Sziasztok, örülök, hogy eljöttetek. Én Matt vagyok! Niall egyik barátja - mutatkozott be.

Bementünk. Elég nagy volt a ház. Niall-nek nem tudom, honnan van ennyi pénze. A bankszámlájáról levettük az összes pénzt.

- És Niall? - kérdezte Zayn.

- Mindjárt jön, csak épp befejezi a vacsit - M.

- Mi? Niall főz? - lepődött meg Kelly, de nemcsak ő hanem én is.

- Mi? Dehogy! Még az én muffinom is finomabb az övénél. Niall, főzni? - és Matt elkezdett nevetni.

És Niall megjelent.

- Sziasztok! - és mindenkit megölelt.

Ashley-t hosszabb ideig ölelte, láttam az arcát, hogy nem tetszett neki. 

Majd beinvitált az érkezőbe. 8 emberre volt megterítve egy kör alakú asztalnál.

- Foglaljatok helyet, ahova a nevetek van írva - mondta Niall és az asztalra mutatott.

Milyen baromság ez, hogy megmondja hova üljünk.

- Én nem ülök Niall mellé - jelentette ki Ashley.

Nem értem mi baja van Niall-el, biztos, hogy tegnap történt valami.

- Miért? - kérdezte ártatlan nagy szemekkel.

- Ülj már le Niall mellé, nézd, mennyire szeretné - Matt.

Ash leült mellé, de viszont elhúzódott tőle a székével.

- Mit eszünk? - Louis.

- Egy pillanat és hozom - állt fel a helyéről Niall.

Én ránéztem Ashley-re épp a karkötőjével babrált.

- Mi a baj? - súgtam a fülébe.

Nem válaszolt.

- Ha nem mondod el, akkor nem tudok segíteni.

Rám nézett az aggódó tekintetével, majd lepillantott és felhúzta a csuklóján a karkötőt. Megláttam a kék-zöld foltot a csuklóján. Rápillantottam kérdően, ő Niall felé biccentett, aki épp jött vissza a kajával. Lerakta az asztalra és mindenki neki látott enni. Pont Niall tenné ezt Ashley-vel? Nem tudom, mi folyik itt, de bűzik, valami nincs rendben.

- Amúgy Ashley... Niall vagy Harry? - tette fel a kérdést a semmiből Matt.

- Kuss Mattey! Bocsi Ashley nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni - és Niall rátette a kezét Ash kezére - Amúgy ki? Én vagy Harry?

És látom, hogy Ashley kirántja a kezét. Ránézett Niall-re és ennyit mondott:

- Harry!

Mindenki folytatta tovább az évest síri csöndben. Majd befejeztük és leültünk a nappaliba beszélgetni, iszogatni. Később pedig hazamentünk.

*Hétfő*

Louis szemszöge:

Fekszek az ágyamon és nézem a plafont. Hogy juthattunk el idáig? Sokszor érzem, hogy ez nem a valóság csak egy rossz álom. Tudom, hogy megváltoztam, de ez ellen nem tudok már semmit tenni. Hiányzik a régi életem, Kelly, Ashley és a srácok. Ekkor Harry beront a szobámba.

- Mondtam, hogy bejöhetsz?

- Nem. De felhívtad, El-t?

- Kit?

- A csajodat Eleanor-t - ilyenkor esett le, hogy kiről van szó.

- Nem a csajom és amúgy nincs is meg a száma.

Harry elindult felém.

- Te mit akarsz? - kérdeztem.

Ő nem szólt semmit, csak elvette a telefonomat.

- Add ide!

- Nem - és elfutott vele.

Én meg utána eredtem, mert nem szeretném, ha Harold turkálna a telefonomba.

- Állj meg, Harry! - kiabáltam neki.

Egyszer csak megállt és a fülemhez nyomta a telót. Hallottam, hogy kicsöng és egy lány vette fel...

- Szia, Louis! Miért hívtál?

- Eleanor? - néztem csúnyán Harry-re az meg csak vigyorgott.

- Igen. Nah szóval Louis, miért hívtál?

- Hát... ööö... - dadogtam.

- Hívd át! - mondta Harry nekem.

- Nem! - én.

- Mit nem? - El.

- Nem veszek fel zoknit.

- Louis azt akarta mondani, nem ártana, ha átjönnél - szólt bele a telefonba Harry.

- Tényleg? Örömmel megyek. Mikor?

- Most - adtam be a derekam.

- Oké. Szia. Puszi - nyomta ki.

- Harry ezt most kellett? - kérdeztem.

- Igen, rád férne egy csaj. De most menj fel, csípd, ki magad aztán gyere le - mit parancsolgat ez itt nekem? De azért meg tettem, amit mondott.

A kanapén ülök és várom Eleanor-t. Ideges vagyok, Harold-nak igaza van. Tényleg szükségem van rá. És akkor csengetnek.

- Louis, te nyitsz ajtót! - parancsolt rám Harry.

- Jól van, megyek - álltam fel a helyemről.

Odamentem és kinyitottam az ajtót.

- Hello, Eleanor! - és elkerekedett szemmel mértem fel. Ebben a fehér ruhában, mint egy ártatlan angyal úgy nézett ki.

- Szia, Louis! Valami baj van? - kezdett el aggódni.

- Nem. Gyere be - hívtam be a házba. Eleanor mindig is ilyen eszméletlenül nézett ki?

Becsuktam az ajtót és visszamentem a nappaliba. Leültem mellé és egyből megcsapott, azaz édeskés illat.