10. rész: Ezt nem csinálhatod velem...

* csütörtök *
^{A konyhában}

Ashley szemszöge:

Itt ülök, és csak turkálok a kajában, mert egy falat se megy le a torkomon. Hallottam, hogy csengetnek, felálltam és kinyitottam az ajtót.
- Szia Ashley! - köszönt rám Niall azzal a tipikus mosolyával. Már csak ő hiányzott.
- Szia Niall! Gyere be.
Visszamentem "enni". Niall meg követett engem és leült mellém a székre.
- Valami gond van? Csak szólj és elintézem - én nem tudtam mire vélni ezt a kijelentését.
- Nincs semmi baj. Azon kívül, hogy én egy idióta vagyok...
- Miért lennél az?
- Hosszú történtet...
- Van időm. Nekem elmondhatod - tette a kezét a combomra.
- Nem rád tartozik - hagytam a kezét a combomon, mert ahhoz se volt erőm, hogy elvegyem onnan.
- Mi az, hogy nem mondod el?! Mondd el! - és szorított egyet a combomon.
- Niall mondtam, hogy ez nem rád tartozik - és rá emeltem a tekintetem.
Mélyen a szemébe néztem és olyan tüzet láttam benne, amitől nagyon megijedtem.

 Egy hirtelen mozdulattal Niall közelebb húzott magához.
- Ne húzd ki a gyufát. Harry csinált valamit?

Én csak ráztam a fejem, egy hang se jött ki a torkomon. Ilyennek még nem láttam őt, ez az énje megrémiszt.
- Szóval nem mondod el - és elkezdett felém közelíteni a bal kezével beletúrt a hajamba és elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Szeretlek - suttogta két csók között.
Kinyitottam a szemem és megláttam Harry-t ökölbe szorított kézzel a konyhaajtóban.

Amint észrevette, hogy nézem egyből eltűnt onnan. Eltoltam magamtól Niall-t és lekevertem neki egyet. Egyből Harry után indultam.
- Harry, várj meg. Had magyarázzam meg - mondtam neki és megfogtam a vállát.

Ő lerázta magáról az érintésemet és felém fordult.
- Ezen nincs mit megmagyarázni! Láttam, amit láttam. Légy boldog vele - sarkon fordult és felment a lépcsőn.
- Áucs.... Ez egy kicsit fájt. Ezért ki kell engesztelned - jött ki Niall a konyhából és közeledett felém.
- Kifele! - mutattam a bejárati ajtó felé.
- Ne húzd fel magad! Holnap újra jövök hozzád - és egy puszit dobott nekem majd elment.

Liam szemszöge:

18:30-kor bepattantam a fekete Ferrarimba és elindultam a Case étterembe. Inkább ott leszek hamarabb, nehogy már az legyen a baj, hogy kések. Engem az se érdekel, hogy ő Travis nővére. Ez kihívás számomra. 18:50-re meg is érkeztem az étterembe és helyet foglaltam. A fejemben többször is megpróbáltam a randit, remélem, nem fogom elbaszni. Megpillantom őt a gyönyörű ruhájában.

 Hihetetlenül jól nézett ki, emlékeztett arra az estére. Elindult felém, én felálltam. Ide ért elém.
- Danielle - és kezet csókoltam neki.
- Szia Liam! - kihúztam neki a széket ő meg leült.
Közben én is helyet foglaltam.
- Micsoda úri ember vagy - jegyezte meg.
Ha tudná, hogy én miket gondoltam róla...nem ezt gondolná.
- Csak miattad - láttam tetszett neki ez a megszólalás, mert elkezdett mosolyogni.
Mind ketten elővettük az étlapot és választottunk.
- Választottál Danielle? - kérdeztem tőle és a nevét szép lassan ejtettem ki.
- Igen.
- Pincér! - csettintettem egyet a kis ducinak.
Ide cammogott, szegénykét majdnem kiröhögtem. Láttam Danielle is alig bírta ki.

 Nah ez az én csajom, vagyis leendő.
- Mit hozhatok? - szólalt meg irtó mély hangon. Kicsit meghőköltem, amikor megszólalt.
- Rántott húst, sült krumplival és salátával.
- Én is ugyanezt csak nem kell saláta - én.
- Rendben hamarosan hozom - mondta és elment.
- Jézusom, milyen gáz hangja van - szólalt meg Danielle nevetve.
- Ez nem gáz. Ez természeti katasztrófa - nevettem én is.

Tovább nevetgéltünk és ducika kihozta a kaját, majd elkezdtünk enni és beszélgettünk tovább.
- Amúgy elárulhattad volna, hogy Travis a tesód - mondtam.
- Féltem, ha elmondom hagyol a francba...
- Te kis butus, engem nem érdekel Travis, csak TE - mondtam neki és rámosolyogtam.
- Nah bazd meg.
- Mi az? - ijedtem meg.
- Emlegetett szamár megjelent.
- Bújjunk el, ne hogy meglásson – mondtam és bebújtam az asztal alá. Danielle is követett, de beverte a fejét.
- Úristen, nagyon fáj? - fogtam meg a fejét. - De puha a hajad..
- Persze jól vagyok - fogta meg a kezem. - Menjünk innen.
Óvatosan kibújtunk az asztal alól és asztalról-asztalra mentünk. A bejárat előtt voltunk, mikor:
- Maguk hova? A számla? - szólalt meg a duci.

- Az a sapkás, tetkós koma, aki egy szőke csajjal van, majd az kifizeti. Mondja neki, hogy Danielle üzeni - mondta neki, karon fogott és elmentünk.
Oda sétáltunk a kocsimhoz, amit ő meghúzott.
- És akkor most merre? - kérdezte Danielle.
- Hát nem tudom... Hozzám? - vetettem fel.
- Nem lesz gond?
- Elintézem, hogy ne legyen. De cserébe kérek valamit - és rámosolyogtam sejtelmesen.
És közeledtem felé, beletúrtam a puha hajába, mélyen a szemébe néztem és megcsókoltam. Valami eszméletlenül jól csókolt. Miután elváltak ajkaink ő beszállt a kocsimba, majd én is. Beindítottam, a motor felbőgött. A lehető legóvatosabban vezettem a kocsimmal, nem, úgy ahogy szoktam általában. Kb 20 perc alatt megérkeztünk.
- Bizti nem lesz baj? - aggodalmaskodott Danielle.
- De hogy, ha csak nem teszel keresztbe nekünk.
- Nem fogok, bízhatsz bennem - és a kezét rárakta az enyémre.

- Gyere menjünk be. Mutassalak be nekik - mondtam és kiszálltunk a Ferrariból.
Besétáltunk a házba, Harry a kanapén ült nekünk háttal.
- Srácok gyertek le! - kiáltottam el magam.
- Ne ordíts már, bazd meg! Itt vagyok tőled nem messze - harapta le a fejem Harold.

Mindenki lejött.
- Nah ki vele Liam, mit akarsz? - sürgetett Kelly, ki tudja mit zavarhattam meg...
- Bemutatok nektek egy személyt. Ő itt Danielle - lépett elém.
- Sziasztok!
- Te most komolyan ide hoztad az egyik ellenségünk nővérét?! - akadt ki Hazza.
- Előbb ismerd, meg aztán mondj véleményt - oltotta be Ashley.
Ezek ennyire összekaptak volna? Mi történt? Remélem Danielle nem ijedt meg Harold reakciójától.

* szombat * ^{augusztus 23.} 

Harry szemszöge:

Jövök haza a konditeremből, ahol levezettem a feszültségem.

 Kiszálltam a kocsimból bementem a házba és egyből nevetés ütötte meg a fülemet. Ezt 1000 közül is felismerem, Ashley volt, talán most hallottam az óta először nevetni. Beljebb mentem. És megbizonyosodtam, hogy tényleg Ashley volt... Niall-lel. Egy idióta mese filmet néztek, ketten. Óvatosan fellopóztam a szobámba. Kidőltem Ashley ágyára, éreztem az illatát. Én ezt már nem bírom. Nem tudom elviselni, hogy Niall-t választotta helyettem. Most kapcsolok, hogy amikor azt mondta, hogy szeretlek, azt csak barátilag gondolta... Annyit tepertem utána, nekem csak Ő kellett. Megkaphattam volna annyi csajt... De elvette az eszem, beleszerettem. Ez volt életem egyik legnagyobb hibája... Én nem tudok vele egy fedél alatt élni úgy, hogy Ő nem az enyém. Nincs más kiút, el kell innen mennem. Felálltam Ashley ágyáról, elővettem a bőröndömet. Ami a kezem ügyébe került beledobáltam. Kimentem a szobából a bőröndömet magam után húzva. Lementem a lépcsőn. Még utoljára ránéztem Ashley-re...majd ő is rám pillantott.

- Harry, te hova készülsz? - állt fel a helyéről.
Én nem válaszoltam csak mentem tovább. Kiléptem a házból és a kocsimhoz mentem, ami a ház előtt parkolt. Hátra néztem és Ashley jött utánam, pizsamában.
- Hova mész?
- Amint látod, el. - mondtam neki nyersen.
- Nem mehetsz el! Szükségünk van rád! - tette a kezét a bőröndre.
- Meg lesztek nélkülem is.
- Nem menj el! - ugrott a nyakamba sírva. - De engem nem hagyhatsz itt, szükségem van rád.
- Hidd el, Niall-lel jól el leszel. Nem kellek én neked - fontam le a karjait magamról.
- De Harry ezt nem csinálhatod velem - csuklott meg a hangja.
- Csak hagyj el menni - mondtam már a könnyeimmel küszködve.

- Értsd már meg, hogy nélküled nem tudok élni. Nekem csak TE kellesz, nem pedig Niall. Mivel őt már rég elfelejtettem - mondta még mindig sírva.
- Ezt csak azért mondod, hogy maradjak! - vágtam a fejéhez.
- Harry én kurvára idióta vagyok! Fogalmam sincs, mi ütött belém. Pedig már hónapok óta ezt vártam, hogy meg tedd. És én elrontottam mindent... A hely és az időzítés is tökéletes volt. Ha vissza lehetne forgatni az időt, akkor én még tökéletesebbé tudnám tenni... Igent mondanék.
Csak hallgattam és bámultam Ashley-t ahogy a száján ejti ki a szavakat. De nem igazán értettem, hogy ha ezt gondolja, akkor miért mondott akkor nemet?
- Miért? - csak ennyit bírtam kinyögni.
- Mert szeretlek Hazza, mindennél jobban.
Ilyenkor már tudtam, hogy mit kell tennem. Közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. Hosszú, szenvedélyes csók volt. Már hiányzott ez nekem. Elváltak ajkaink és a homlokomat az övének támasztottam. És csak néztünk egymás szemébe. Kezünket összekulcsoltam, a másik kezemmel húztam a bőröndömet és a ház felé indultunk. Az ajtó előtt Ashley meghátrált.
- Most mit csinálsz?
- A barátnőm vagy, nem? - és biztatóan rámosolyogtam.

Magam után húztam be a házba. A bőröndömet leraktam a sarokba. És beljebb mentünk. Látom, hogy Niall még mindig a kanapén ül. Amint észrevett minket, magamhoz húztam Ashley-t és megcsókoltam. Ezzel akartam tudatni, hogy én nyertem. Niall idejött hozzánk.
- Gratulálok! Legyetek boldogok, amíg lehet - veregetett vállba és elment
Nem értettem, hogy mire akart ezzel célozni. De nem érdekelt, csak Ashley.
- Menjünk, csináljunk vacsit ezeknek - biccentettem a konyha felé.
- Oké.
Bementünk a konyhába és eldöntöttük, hogy milánóit és pudingot készítünk. El is készült 1 óra alatt. Felmentem az emeletre és minden hova bekopogtam és elordítottam magam:
- Vacsora!
- Kuss, legyen, én nem vacsorázni készültem - dugta ki a fejét Zayn, de csak a fejét.
- Zayn te már rosszabb vagy, mint Harry - mondta fejcsóválva Louis és odajött hozzám. - És mi a kaja?
- Majd, ha lemész, meglátod.
- Csak nehogy olyan legyen, mint a múltkor - szólalt meg Liam.
- Most volt segítségem - mondtam és lementünk az étkezőbe.

Én, Louis és Liam helyet foglaltunk. Ashley már az asztalnál ült. Liam nyúlt volna a kajáért, de Ash rácsapott a kezére.
- Megvárjuk Kelly-éket!
- Ők nem hiszem, hogy jönnének - mondta Liam kuncogva.
- Nyugi Liam, itt vagyunk - mondta Kelly és leültek Zayn-nel.
- A pezsgő minek? - Louis.
- Ünneplünk - mondtam boldogan.
- Még is mit? - Liam.
- Azt, hogy én és Ashley összejöttünk.