8. rész: Mi sok mindent akarunk, de most csak egy cél vezérel

Itt van a következő rész :D remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket :P

Ashley szemszöge:

Épp jövök ki a konyhából, amikor megpillantom Eleanor-t a kanapén Louis mellett.

- Eleanor! - mondtam ki és hátranézett.

- Szia! - mosolyodott vissza.

Fogtam magam és leültem Harry mellé.

- Amúgy Eleanor mi szél hozott erre? - kérdeztem.

- Louis és Harry hívott meg.

- Értem. Szeretnétek kettesben maradni? Mert akkor elmegyünk - ajánlottam fel.

- Nehogy elmenjetek! - mondta kétségbeesetten Tommo.

- Mi lenne, ha elmennénk a mozi szobába, ott legalább nem kell beszélgetni - mondta nekem Harry halkan.

- Mit szólnátok hozzá, ha megnéznénk egy filmet? - kérdeztem tőlük.

- Ez jól hangzik, Louis? - El.

- Felőlem - mondta unottan Lou.

- Felmegyek és megkérdezem a többieket, hogy jönnek-e - mondta Hazza és felrohant.

Majd 2 perc múlva mindenki lejött.

- Nah, akkor mit nézünk? - csapta össze a kezét Zayn.

- Ezt majd Eleanor eldönti - és Harry rá nézett.

- Hát... ööö... Nem tudom - El.

- Mi lenne, ha egy horror filmet néznénk? - vetette fel Liam.

- Mi lenne, ha áthívnánk Niall-éket is? - Zayn.

- Ez jó ötlet. Mindjárt hívom is - Liam.

Ennek nem örültem. Mióta olyan erőszakos volt velem, azóta félek egy kicsit tőle. Remélem Harry nem akarja megverni.

- 10 perc és itt lesznek - Liam.

- Hurrá - mondta Harry halkan, de én meghallottam.

- Gyere Eleanor, csináljunk popcornt - fogtam meg a kezét és behúztam a konyhába.

Odamentem a szekrényhez és elővettem 5 csomag popcornt. Majd kibontottam az egyiket és beraktam a mikroba.

- Szóóóval, ugye neked tetszik Louis?

- Igen - mondta félénken és egy kicsit elpirult.

- Ugye azt is tudod, hogy tetszel neki?

*pity-pity*

Kivettem és beraktam a másikat. Eleanor meg egy tálba öntötte.

- Én? - és mutat magára.

- Igen, te.

Ezután nem nagyon beszélgettünk. Hallottam egy csengőszót gondolom megjöttek Niall-ék. Majd amikor kész voltunk 3 adag popcornnal előre küldtem Eleanor-t, hogy vigye be őket.

- Ez nem lehet igaz - jött be a konyhába Harry.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Elfoglalták a helyünket, Niall és az a buzeráns Matt - mondta Harry.

- Jól van, akkor ülünk máshova - mondtam és beraktam az utolsó adagot is.

- Egyébként se értem, hogy hogy merte betenni a lábat ebbe a házba azok után, amit veled tett.

- Nem csinált semmit - léptem közelebb hozzá.

- De a csuklódon, akkor az mi? - fogta meg a kezem és egy puszit nyomott a csukómra. Homlokát az egyémnek döntötte és mélyen a szemembe nézett. Kezeinket összekulcsolta - Ashley... - éreztem meleg leheletét az arcomon - Ashley én már rég óta elakartam mondani...

- Gyerekek elkezdődött a film! Hoppá-hoppá, megzavartam valamit? - jött be Liam a konyhába.

- Nem! - láttam Harry-n, hogy ideges lett és mielőtt kilépett volna a konyhából beleütött egyet a falba.

- Liam te aztán mindig rosszul időzítel - mondtam neki és az utolsó adagot is beleöntöttem a tálba.

Nem igaz, hogy Liam megint megzavart. Lehet Harry azt akarta tenni, amire már hónapok óta várok. De már megint nem tudhatom meg, kétségek között vagyok ismét. Nem tudom, hogy csak játszik velem vagy tényleg akar tőlem valamit. Harry bejött a konyhába.

- Bocsi ezt itt hagytam - mondta Hazza és elvette a popcornját, de mielőtt kiment volna adott egy puszit az arcomra.

- Liam te meg ne szólalj! - szóltam rá.

És fogtam a tálam, Liam-mal elindultam a mozi terembe. Beléptem az ajtón, de a film már ment. Úristen már megint ez a film? Ezt a filmet már sokszor láttam (Halálos kitérő).

- Ashley! - integet nekem ez az idióta Harold, de bírom a fejét.

Elindultam felé, pechemre Niall mellett foglalt nekem helyet. Leültem közéjük.

- Pszt, Ashley!

- Mi van? - fordultam Niall felé.

- Hiányzol szerelmem - tette a kezét az enyémre.

Erre nem tudtam mit mondani. Az elején nekem is hiányzott, de az óta eltelt pár hónap. És nekem sikerült kivernem a fejemből.

- Tudom, hogy te is érzel, irántam még valamit csak nem vallod be magadnak.

- Tudod mit Niall, most koncentráljunk a filmre, majd később megbeszélünk mindent - mondtam neki és elvettem a kezem.

Nem tudok kiigazodni rajta a múltkor erőszakos volt most meg kedves. És még a lányokon nehéz kiigazodni, ti pasik se vagytok könnyű esetek. Nem jó itt nekem, túl nagy a nyomás. Felálltam és kimentem innen, ki a kertbe. Lefeküdtem a fűbe és csak az eget kémleltem. Észre se vettem, hogy Harry jött utánam. És leült mellém a fűbe.

- Mi a baj? – kérdezte Harry.

- Semmi – válaszoltam.

- De csak történt valami, ha ott hagytál engem?!

- Nem kell mindenről tudnod…

- Fontos vagy számomra és igen is tudnom kell róla!

- Menj el!

- Nem hagylak itt.

- Oké, akkor én megyek – mondtam és visszaindultam a házba.

Harry már megint jött utánam, mint valami pulikutya.

- De Ashley mondd el mi bánt – fogta meg a csuklóm Harry.

- Semmi – és egy rándítással kiszabadultam.

- Nem igaz, hogy nem bízol bennem annyira, hogy elmond nekem – emelte fel a hangját.

- Ez nem bizalom kérdése.

- Egy kapcsolatban a hazudozás sosem vezet jóra – mondta.

- Milyen kapcsolatról beszélsz te??! Az érzelmeidet se tudod kifejezni normálisan. Te is olyan vagy, mint a többi pasi, a farkad irányít – vágtam a fejéhez már könnyes szemmel és felrohantam a szobámba.

Harry szemszöge:

Nem értem Ashley min húzta fel magát ennyire. Hogy vághatott ilyet a fejemhez? Hisz tudja jól, megváltoztam. Miatta.. Na ennek is jókor kell bejönnie.

- Ashley merre van? – kérdezte Niall.

- Pont neked fogom elmondani.

- De, most Harry mi bajod?

- Tudod te!

- Jah.. Ashley még mindig engem szeret és nem padig téged.

- Honnan veszed ezt?

- Ő mondta nekem – mondta félvállról.

- Mii?? Ez lehetetlen.. Azok után még mindig téged szeretne? Nem hiszem..

- Kérdezd csak meg tőle – mondta pókerarccal.

Most Niall blöfföl, vagy tényleg igazat mond. Nem tudom. Én nem bírtam itt tovább. Gyorsan felvettem a cipőm és elmentem, kiszellőztetni a fejem. Ez nem történhet meg! Nem jöhetnek újra össze. Ashley nem szeretheti őt, engem kell, hogy szeressen. Ő már az enyém! És beültem a legközelebbi kocsmába. A sárgaföldig ittam magam a fájdalomtól. 

Leült mellém egy barna hajú nem is agy vörös hajú dögös csaj. Azt hiszem ez a múltkori a buliból. Felvitt a lakására, jól megbasztam hisz ez volt a kérése. A nevét is megtudtam, Serena. Felkeltem hajnal 6 fele ő még mindig aludt mellettem. Összeszedtem a cuccaim és minél hamarabb elmentem innen. Nem szabadot volna ezt tennem, hiba volt.. Kimentem a házból és egy ismeretlen környéken voltam. Most hogy jutok haza? – vakartam a fejem. Elindultam balra és egyedül kullogtam az utcán.

- Héé Fürtös! – fordultam a hang irányába és láttam két maszkos embert.

- Mi van? – kérdeztem.

Nem válaszoltak csak közelítettek felém.

- Te vagy az a híres Harry Styles, akiért minden csaj oda van, vagyis volt..?

- Mit akartok?

- Mi sok mindent akarunk, de most csak egy cél vezérel – és a maszkos alakok megtámadtak engem.

Ott ütöttek, ahol értek. Mikor már félholtra veretek abba hagyták.

- Még egy pár szót: Vigyázz magadra és a többiekre! Sötét idő közeleg! – és a maszkosok elmenetek.

Nem tudom meddig feküdhettem ott 1 óra, 1.5 óra. Erőt vettem magamon és felálltam, elindultam haza. Hosszú volt az út, mivel fájt mindenem. Megérkeztünk a házunkhoz. Becsöngettem, mert nem volt erőm kivenni a zsebemből a kulcsokat.

- Jézusom haver. Gyere menjünk be – segített be Louis, aki lefektetett a kanapéra.

- Travis-ék voltak? – kérdezte komolyan Louis.

- Nem tudom – mondtam és fel akartam ülni, de Louis visszatolt.

- Nem ülsz fel! Hozok takarót és párnát. Hozzak még valamit?

- Igen, Ashley-t.

- Szerintem még alszik, de kirángatom az ágyból – mondta és elment.

Alig telt bele 5 percbe Ashley robogott le a lépcsőn utána meg Louis.

- Jézusom Harry! – guggolt le mellém Ash.

Louis közben betakart és a párnát a fejem alá rakta.

- Kemény csávó vagy, túléled – veregette meg a combom.

- Te csak akkor szólj hozzám, ha összejöttél Eleanor-ral – én.

- Nyugi Hazza, hamar hozzám fogsz szólni. Ma viszem randira – mondta Louis és elindult fel a lépcsőn.

- Louis – csóváltam meg a fejem és közben mosolyogtam.

Ashley elment és pár perc múlva megjelent egy ronggyal és egy vizes tállal. Bevizeszte a rongyot és elkezdte a fejemről lemosni a rászáradt vért.

- Sajnálom – mondtam.

- Mit sajnálsz? Inkább nekem lenne miért bocsánatot kérni. Én voltam a bunkó – mondta Ashley és megölelt, amennyire tudott.

- Jól van Cica. Megbocsájtok – mondtam és elkezdtem simogatni a fejét.

Niall szemszöge:

Egész éjjel a kocsiban ültünk. Vártuk, hogy Harry végre lejöjjön Serena-tól. Mindenki elaludt és csak én figyeltem. Olyan 6 óra fele járhatott az idő, amikor Fürtöske kijött.

- Ébresztő lusta népség! – kiáltottam el magam. Egyből felébredt mindkettő – Kijött Harold, menjetek utána – utasítottam őket.

- Oké főnök! – mondta a felfogadott ember és Matt-el együtt felhúzták a maszkot és Fürtike után mentek.

Én meg fel Serena-hoz. Az én kis vöröskémhez. Felmentem és zárva volt az ajtó. A francba! Elővettem a tolvajkulcsom és kinyitottam a zárat. Óvatosan becsuktam és a háló felé vettem az irányt. Serena még aludt. Ledobtam a cipőm, megszabadultam a ruháimtól, csak egy boxerben voltam. Befeküdtem Serena mellé és átöleltem a derekánál. Elkezdtem puszilgatni a nyakát.

- Harry, most ne – nyöszörögte.

- Én nem Harry vagyok – suttogtam a fülébe, ő meg hirtelen hátrafordult.

- Niall, te mit keresel itt? És hova lett Harry?

- Nyugi baby – és tovább bombáztam a nyakát puszikkal.

- Niall, hagyjál – tiltakozott.

- Hogy te sosem tanulsz, baby – mondtam és felülre kerekedtem, a két kezét lefogtam.

- Tudom, hogy azt akarod, hogy megdugj. Tedd meg!

- Nem mindig akarom azt. De megtetted, amire kértelek?

- Igen.

- Jó kislány – mondta és megpusziltam a homlokát.

Visszafeküdtem mellé és nyugodtan hátra dőltem. Serena kimászott az ágyból.

- Te meg hova mész? Mi lesz azzal, amit mondtál? – kérdeztem kajánul.

Serena tudja, hogy nekem nem jó ellen mondani és visszajött az ágyba.

Louis szemszöge:

Felmentem a szobámba és befeküdtem az ágyba. A plafont kezdtem bámulni. És sikeresen elaludtam. Olyan délután 4 fele ébredtem fel. Jézusom nekem készülődni kell. Gyorsan bevetettem magam a fürdőbe és lezuhanyoztam, megborotválkoztam. Kijöttem és a szekrényemben kezdtem el kutakodni valami normális gönc után. Kidobáltam mindenemet, de nem találtam semmi jót. Áhh, de utálok ezt! Aztán maradtam egy térdnadrágnál és egy fehér csíkos pólónál meg egy cipőnél. Jól beparfümöztem magam. És már indulásra készen is voltam. Lementem a földszintre. Harry már nem volt a kanapén, így hát leültem oda. Olyan lassan telt az idő. Majd nem bírtam várni és elindultam.
Sétálok az utcán és egy kirakatban megpillantok egy karkötőt. Késztetést éreztem arra, hogy megvegyem és odaadjam Eleanor-nak. Bementem az üzletbe és megvettem neki. Kicsit sokáig sikerült széjjel néznem, ezért rohantam a találkahelyre. Eleanor már ott ült a Starbucks külső teraszán. Odamentem.
- Szia! Bocsi, hogy késtem - ültem le vele szembe.
- Szia! - csillogott a szeme, amikor meglátott. - Semmi.
Csak ültem és hallgattam, hogy Eleanor beszél. Néha eleresztettem egy 'aha' 'értem' 'igen'. Aztán úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni a parkba. Leültünk ott egy padra. Eleanor csak beszélt és beszélt, én meg hallgattam, mint egy kuka.
- Louis, te nem is figyelsz rám - mondta Eleanor csalódottan. - Hova lett a régi Louis? - vette kezébe az arcom, és így kénytelen voltam a szemébe nézni.
- Nem tudom, elveszett a múlt miatt - mondtam lesütve a szemem.
- Jaj Louis! - ölelt magához, úgy érzem ő megért.
És kitörtem magamból:
- Utálom ezt az egészet. Elegem van a bujkálásból. Elegem van mindenből - és elkezdtem zokogni Eleanor vállába.
- Csss. Nyugi Loui - olyan megnyugtató volt a hangja, hogy sikerült is neki.
- Most biztos elég gázosnak tartasz, hogy az 1. randin elbőgtem magam - mondtam minden reményt veszve.
- Nem is, na jó. Tényleg lehet, hogy az volt. De ez szerintem cuki volt - mondta Eleanor elpirulva.
- Valóban? - kérdeztem és a szemébe néztem.
- Igen - és lesütötte a szemét.
Felálltam a padról és a kezemet felé nyújtottam.
- Gyere haza kísérlek, Eleanor.
És ketten elindultunk. 30 perc séta után meg is érkeztünk.
- Szép ház - jegyeztem meg.
- Köszi.
Elkísértem a ház bejáratáig.
- Szóóóóval... - Én.
- Igen?
- Köszönöm még egyszer, hogy eljöttél.
- Nincs mit.
És lépett volna be a házba.
- El várj! - szóltam utána.
- Igen? - közelebb léptem hozzá és megcsókoltam.

Olyan bizsergést éreztem a testemben, mint még soha. Miután elváltak ajkaink, Eleanor hátrébb lépett.
- Jó éjt, Louis! - mondta és rám mosolygott.
- Jó éjt, Eleanor! Még találkozunk - és rákacsintottam.
Elindultam sétálva haza. Feledtén jó kedvem volt és biztos voltam benne, hogy Eleanor miatt van. Úristen elfelejtettem odaadni neki a karkötőt, de hülye vagyok. Majd legközelebb.